Ész és szív

(1841. augusztus 15.)

(Széchenyi bírálatát Felelet című munkájában Kossuth – bizonyos visszafogottsággal – taglalva s a politikai érvelésben az értelem meggyőző szerepének juttatva az elsőséget, az érzelmi tényezőket sem tartja mellőzhetőknek.)

 

„Okosság és jóakarat… a két ikercsillag, mellyet embernek minden tényben követni kellene, s mellyre véganalysisben minden jó cselekedet visszavihető, legyen bár az magános emberi vagy közpolgári viszonyt illető; és bizonynyal félszegnek, hiányosnak, sőt igazságtalannak fog higgadt taglalat után minden emberi tény, minden polgári institutio és minden törvény bizonyodni, mellyből akár az okosság, akár a jóakarat (emberszeretet), vagyis másképen: az ész, vagy a szív, hiányzik; és az országlási tan mestersége tán ép abban áll: e kettőt összeegyeztetni, nem pedig különszakítani; miből aztán természetesen következni vélem, hogy ki a közvéleményre hatni kiván, mind a két kútfőből kell merítenie: emberszeretetbe mártott tollal kell az okosság javaslatait szavakba foglalnia; más szóval… gondolatait a szíven kell keresztüleresztenie.”

Ferenczi, 1925. 474.

 




Hátra Kezdőlap Előre