A parlamentáris demokráciáról és a választójog fokozatos kiterjesztéséről

(1848. február 18.)

(Kossuth – többek között Kemény Zsigmond naplójának tanúságtétele szerint – már jóval e beszéd elmondása előtt az általános választójog hívének vallotta magát. Ennek az Európa-szerte csak a következetes demokraták által támogatott követelménynek az elfogadtatása a reformellenzékkel ekkor esélytelennek bizonyult. Ezért jelezte Kossuth készségét arra, hogy a kiváltságrendszer felszámolását csupán a választói jogosultság fokozatos kiterjesztése kövesse.)

 

„Részemről nyiltan akarok szólani és kimondani: igen is democratiai alapon akarunk müködni:… Ugy gondolom, hogy Magyarország érdeke hozza magával, hol a monarchius és aristocratiai elvnek meg van alapja, s különösen ez utóbbinak kellő hatása és sulya a közéletben, legyen meg ez egyszer már a népnek is; és ezen 3 hatalom barátságos összesitéséből fejlődjék ki azon erő, melly egyedüli biztositékot és állandóságot igérhet a polgárzat jövendőjének.”

 

„… reménylem, hogy az uralkodó ház által fogja látni: miképen önmagának és az országnak érdekében áll kezet nyujtani a nemzet azon ohajtásához, hogy a kormány képviselve, s parlamentaris legyen az országgyűlés; – mert ha itt ülne most a minister, még ma tisztába lehetnénk az iránt, lesz-e direct választás vagy nem? S ha erre nézve tisztába vagyunk, nem vitatom azon elvet, hogy census nélkül adassék választói jog, mert az általános szavazatot jelen körülmények közt nem látom kivihetőnek. Szép ugyan a theoria, melly felé lelkem ohajtása is lebeg, de annak alkalmazása lehetetlen. Azt mondom, mihelyt az alapkérdésre nézve biztositva látom az országot, census tekintetében alkuszom; csak egyet nem fogadok el, t. i. a választásnak semmi ollyan formáját, melly a kifejlődésnek utjában áll, és megköti a további jogterjesztésnek minél többekre kiáradását.”

KÖM. XI. 546., 547.




Hátra Kezdőlap Előre