A hat „történeti jegyző” hivatása

(1849. március 16.)

(A forradalom és szabadságharc jelentőségének és a hiteles adatok gyűjtése fontosságának felismerése tükröződik e rendelkezésben. Kőváry Lászlóéval azonos megbízást nyert – alacsonyabb fizetéssel – más seregtesteknél Dobrossy István, Fribeisz István, Lisznyay Kálmán, Mészáros Károly és Zalár József.)

 

„… Kőváry László Bem József tábornok úr hadtesténél f. évi április elsejétől számítandó és a hadi pénztárból nyerendő 125 pengő forint havi fizetéssel, valamint hivatása érdekében teendő szükséges utazásokra külön költséggel s alkalmas szállással történeti jegyzőül a honvédelmi bizottmány által ezennel kineveztetik. …”

 

„Küldetése czélja levén a magyar szabadságharcz történetéhez minden nagyítástól, költői himezés- vagy elferdítéstől ment hiteles adatokat összegyűjteni s a történetírás komolyságához illő alapos rajzát adni és fentartani az utókor számára a szabadságharczunknak.

Utasítattik történeti jegyző úr

1-ör: Rendeltetése helyét csak a hadparancsnok különös megbízása következtében s hivatása érdekében hagyhatván el, ügyekezzék magának időnként a leghitelesebb adatokat megszerezni s csak azokat jegyezni föl, mellyekhez semmi kétség nem fér.

2-or: Feladása leend úgy a nagyobbszerű ütközetekben, mint kisebb csatákban a sereg állása – mozdulatai – a csata egyes fordulatairól a leghitelesebb jegyzeteket tenni.

3-or: Mivel a szabadságharcz biztos jellemzésére elkerülhetetlen a seregben időről időre inkább és inkább kifejlődő rendet és fegyelmet, vitézséget szemmel kísérni – egyik feladatának tartsa e hadi tulajdonok lépcsőnkénti kifejlődését híven följegyezni.

4-er: Szerezzen úgy a seregparancsnok, mint a többi egyesek vitéz tetteiről, s ezek neveiről s mindenről mi a hadi életben feljegyzésre s emlékezetre méltó, hiteles tudomást magának ne csak küldetése idejétől kezdve, hanem a multra nézve is, s jegyzeteit időről időre küldje be a honvédelmi bizottmánynak.

Mindezekben a lehető legkevesebb, sőt semmi költészet, de annál több valóság legyen; a történeti stilnek megvan a maga nemessége és egyszerű magasztossága – ezt ügyekezzék sajátjává tenni, hogy a költöttnek a valóságtóli elválasztása nehéz munkájától e dicső harcznak egykori történetírója megkíméltessék.”

KÖM XIV. 661–662.




Hátra Kezdőlap Előre