A hadirokkantak végkielégítésének biztosítása

(1849. május 19.)

(A rendelkezés egyértelműen tanúsítja, hogy Kossuth nemcsak állást foglalt a hadirokkantak támogatásának biztosítása érdekében, hanem nyomon követte és egyengette gyakorlatának kialakítását is.)

 

„… A kormány által tett igéret alapján hajlandó vagyok arra, hogy Albók István rokkant, s többé semmi keresetre nem alkalmas közvitéznek az igényelt 1000 fl. p. kiszolgáltassék, – de ezt neki kezére adni nem lehet, hanem azon hatóság vagy község a hová a fennemlitett közvitéz való, lesz felszólitandó, hogy vagy valamely fekvő birtokot vegyen a rokkant számára ezen pénzzel, melly igy idővel szaporodhatik is, vagy ezen tőkét… biztositással adja ki, hogy annak tulajdonosa a kamatot élvezhesse. – Ezen elv lesz jövőre is alkalmazandó olyas egyéneknél, kik a háboruban tökéletes rokkantaká lettek; – de a pénztőkét kezökre adni, hacsak takarékos gazdálkodási jellemükről biztos tudomás nincs, vagy fekvő birtokot nem vásárolnak, azért nem lehet, nehogy azt elpazarolva ujjólag az álladalmat terheljék. – Ezen jótéteményben részesülők más javadalomra vagy napi fizetésre nem számolhatván.”

KÖM XV. 361–362.




Hátra Kezdőlap Előre