(Kossuth és több emigráns társa elgondolásait egy, a felszabadító küzdelem esetén létrehozandó államszövetségről Klapka tábornok foglalta össze, majd annak Kossuth és Canini olasz kormánymegbízott által megvitatott szövegváltozatát Pulszky Ferenc vetette papírra. Kossuth kisebb módosításokkal és aláírásával látva el a szöveget, felhatalmazta Caninit, hogy balkáni diplomáciai tárgyalásai során felhasználhassa. – A tervezetet Kossuth tájékoztatásul megküldte Helfy Ignácnak, aki a szöveget 1862. május 18-án megjelentette lapjában, az olasz–magyar összefogást szorgalmazó milánói L'Allenzaban. A közlést Kossuth indiszkréciónak minősítette, a szöveghez terjedelmes magyarázatot fűzött, megemlítve, hogy a tervezet nem az ő megfogalmazásában jelent meg, de alapelveit a sajátjainak ismerte el.)
„Dunai Szövetség.
Azon országok mindenkép sajátlagos viszonyai, melyek a Kárpátok és a Duna, a Fekete és az Adriai tenger közt feküsznek, nagyon megnehezitvén egy egységes állam alakulását, kivánatos, hogy az e tájakon elterülő régi történeti államok egymással szövetségre lépjenek, melyet »Dunai Szövetség«-nek lehetne elnevezni. A közösen érdeklő tárgyakon kivül, miket a szövetségi hatóság intézne, minden állam törvényhozása, igazságszolgáltatása és közigazgatása teljesen független lenne. A lehető széles körü decentralisatio és az által, hogy minden községnek és tartománynak bő szabadság engedtetnék, a szövetség összes lakói akadálytalanul fejlődhetnének s minden egyes nép elfoglalhatná az emberiség nagy családjában őt illető helyét.
Az uj közjogi rend alapja a dunai tartományokban az egyes népek szabad beleegyezése volna, akár egy törvényalkotó gyülés, akár az általános szavazat alakjában. Igy például Erdély lakói általános szavazattal fogják eldönthetni, vajjon hazájuk egy legyen-e Magyarországgal? vagy legyen politikailag egyesülve Magyarországgal, közigazgatásilag pedig különválva attól, vagy végre csak szövetségben legyen Magyarországgal és a többi szövetséges állammal, mint maga is autonom állam, teljes egyenlőségi alapon? – Részemről csak egy föltételt kötnék ahhoz, ha Erdély autonom állam s a szövetségnek, mint ilyen, kivánna tagja lenni; azt tudniillik, hogy Erdély és Magyarország közt personalis unio létezzék a közös fő személyében. E két országnak egy ura kellene, hogy legyen, bármi lenne is aztán a neve. – A jó egyetértés a magyarok és románok közt, a mi az én leghőbb vágyam, jólétet és szabadságot biztositana mindkét népnek. Remélem is, hogy el fogjuk érni e nagy czélt.
Az esetre, ha a keleti kérdés a keresztyén népek függetlenségével találna megoldatni, kivánatos, hogy Szerbia s a többi délszláv országok szintén belépjenek a Dunai Szövetségbe, mely esetben a Kárpátoktól a Balkánig terjeszkednék s állana: Magyarországból, Erdélyből, Romániából, Horvátországból s a netán Szerbiához csatlolandott tartományokból, stb. [Az eredeti francia nyelvű kéziratban egy jegyzet arra utal, hogy e „tartományok”, illetve Dalmácia csatlakozását külön népszavazás döntse el.]
Oly kényes kérdések megoldására, melyekre nézve a népek megegyezni nem tudnának, a barátságos hatalmak közvetitését vagy itéletét is ki lehetne kérni.
A szövetségi szerződést egy törvényalkotó gyülekezet készitené, alapul véve bizonyos elveket, mik közül néhányat megjelölök.
1. Közösen érdeklő ügyek lennének: a szövetségi terület oltalma, a külpolitika, a külképviselet, a kereskedelmi rendszer, oda értve a kereskedelmi törvényhozást, a vám, a fő közlekedési vonalak, a pénz, a súlyok és a mértékek.
2. Mindent, a mi a szárazföldi és tengeri haderőre, a várakra s a hadi kikötőkre vonatkozik, a szövetségi hatóság fogná szabályozni.
3. A szövetség egyes államainak a küludvaroknál nem volnának külön képviselőik, a szövetségi diplomatia egy és közös lesz.
4. Közös lesz a vámügy, melynek jövedelme az egyes államok közt akként fog fölosztatni, miként a törvényalkotó gyülekezet megszabni fogja. Közös lesz a kereskedelmi törvényhozás. Egy a pénz, egy a súly, egy a mérték az egész szövetségben.
5. A törvényalkotó gyülés fogja eldönteni azt is, vajjon a szövetségi gyülekezet (parlament), mely a végrehajtó [helyesen: törvényhozó] hatalmat gyakorolja, csupán egy kamarából álljon-e avagy kettőből, mint az amerikai Egyesült Államokban. Utóbbi esetben a képviselőház választatni fog, az egyes államok népességi aránya szerint. A senatusban a nagy és kis államok egyenlő számú tagok által lesznek képviselve, a miben a kisebb államokra nézve kitünő garantia rejlik.
6. A végrehajtó hatalmat egy szövetségi tanács gyakorolja, melyet, ha egy kamara lesz: ez, ha kettő: ezek választják. Ő fog irányt adni a külpolitikának is, a törvényhozás ellenőrzése mellett.
7. A szövetség hivatalos nyelve fölött a törvényalkotó gyülés fog határozni. – A végrehajtó, úgy a törvényhozó hatalom gyakorlatában minden tag saját anyanyelvét használhatja.
8. A szövetségi hatóság székhelye váltakozva majd Pesten, majd Bukarestben, egyszer Zágrábban, másszor Belgrádban lesz.
9. Azon államnak, ahol a szövetségi hatóság a fönnebbi sorrend szerint tartózkodni fog – feje lesz egyidejüleg a szövetségi tanácsnak és a szövetségnek is ideiglenes elnöke.
10. Minden egyes állam otthon oly alkotmányt ad magának, a minő érdekeivel leginkább megegyezik, természetesen azon föltétellel, hogy ez alkotmány elvei a szövetség által szentesitett elvekkel ne ellenkezzenek.
11. A különböző nemzetiségek és vallásfelekezetek egymáshoz való viszonya a következő alapokon rendeztetnék, melyek már a magyar bizottságnak [a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak] Turinban, 1860. szeptember 15-én közzétett [pontosabban: Cuza fejedelemnek megküldött] emlékiratában is benfoglaltatnak.
Nevezetesen:
a) Minden község maga határoz hivatalos nyelve fölött. E nyelven fognak folyni szóbeli tanácskozásai; készülni jelentései és levelei a megyefőnökhöz, kérvényei a kormányhoz és a diétához. Minden község maga szabja meg azt is, iskoláiban melyik legyen a tannyelv?
b) Minden megye szótöbbséggel dönti el, hogy a közigazgatásban melyik nyelv használtassék? E nyelven fognak folyni a szóbeli tárgyalások, szerkesztetni a jegyzőkönyvek s a levelezések a kormánnyal. A kormány viszont szintén e nyelven válaszol, s fogalmazza minden rendeletét.
c) A parlamenti tárgyalásoknál minden képviselő tetszés szerint használhatja az országban divó nyelvek bármelyikét.
d) A törvények a megyékben és községekben otthonos valamennyi nyelven fognak közzététetni.
e) Az ország lakói szabadon egyesülhetnek, nemzetiségük érdekében nagy nemzeti egyletekké (consortii), szervezkedhetnek kényük-kedvük szerint, s tarthatnak kisebb-nagyobb gyüléseket és időhöz kötött értekezleteket vallási ügyeik elintézése végett. Egyszersmind választhatnak maguknak nemzetiségi főnököt, akit vojvodának, hospodárnak vagy más effélének nevezhetnek.
f) Templomaik és iskoláik fölött intézkedni a nemzetiségi egyletekre bizhatják, szabadon választva főpapjaikat s czimezve ezeket patriarchának, metropolitának vagy más effélének.
g) Statutumokat hozhatnak szervezetük s nemzetiségi és vallási érdekeikre vonatkozólag.
h) Az állam csupán egyet követel tőlük, azt, hogy határozataik és tetteik nyilvánosságra hozassanak.
Hiszem, hogy a fönnebbi javaslatokat a dunai tartományok mind elfogadják, mert megfelelnek óhajaiknak és érdekeiknek s biztositják jövőjüket. Ily módon sikerülni fogna köztünk benső egyetértést eszközölni, aminek legelső következménye a zsarnokok bukása és az volna, hogy szétmállanának azon vén és korhadt államok, [Későbbi közbeszúrás szerint »értsd: Austria és Törökország«] melyek őket most szolgaságban tartják s nemes törekvéseiket meggátolják. Az ég nevére kérem a magyar, szláv és román testvéreket, boritsanak fátyolt a multra s nyujtsanak egymásnak kezet, fölkelvén mint egy ember a közös szabadságért, s harczolván valamennyien egyért, egy valamennyiükért a svájcziaktól adott régi példa nyomán. Az ég nevére kérem, fogadják el a tervet, mely nem concessio [engedmény], hanem kölcsönös és szabad szövetkezés. Minden egyes al-dunai nemzet, ha sikerülne is maga köré gyüjtenie most máshová tartozó fajrokonait, legfölebb másodrendü államot alkothatna, melynek függetlensége örökös veszélyben forogna, s mely szükségkép alárendelve volna idegen befolyásoknak. De ha a magyarok, dél-szlávok és románok a fönnebbi tervet fölkarolják, elsőrendü, gazdag és hatalmas állam lesznek 30 millió lakossal, mely sokat fog nyomni Európa mérlegében.
Egység, egyetértés, testvériség magyar, szláv és román között! Ime ez az én legforróbb vágyam, legőszintébb tanácsom! Ime egy mosolygó jövő valamennyiök számára!”
(Az eredeti kéziraton a keltezés „Torino, 1862. május 1.” volt, az aláírás pedig: „Kossuth L., Magyarország volt kormányzója.”)
Közlésünk a KLI VI. 9–12. lapjain megjelent fordítást követi, de a kiegészítések a francia eredeti kéziratra támaszkodnak: Archivio Centrale dello Stato, Roma, Fondo Ricasoli, B. L F. 2/g.