Előszó

Ha egy évtizeddel a multba visszapillantunk s akkori állását bortermelési iparunknak a mostanival összehasonlitjuk, kénytelenek vagyunk meggyőződni: miként e tekintetben a legújabb időben nagy előlépést tettünk. Szőlészeinket e hasznos iparág már sokkal jobban érdekli, mint azelőtt. A szőlőmivelést nagyobb gonddal, több szorgalommal s mondhatnám tanulmányozással kezdjük gyakorolni.

És mindezt legnagyobb részben Gyürky Antal működésének köszönhetjük, ki először a napi sajtó utján több czikkével, később szőlőszeti s borászati füzeteivel, "Borászati lap"jaival és több önálló munkával fölébresztette a szőlészek figyelmét s érdekeit, s bortermelési iparunkra nézve új időszakot alkotott. Az irodalmi tevékenység volt tehát újabban rugója ez iparág fejlesztésének, mihez több jeleseink közreműködése is járult.

Az irodalomnak feladata tovább is fejleszteni s a virágzás legmagasabb fokára emelni hazánk ezen legbecsesebb gazdászati iparát. Az irodalom útján lehet az újabb eszméket kifejleszteni a gyakorlatban, helyeseknek bebizonyult s csak egyesek által ismert rendszert a nagy közönséggel megismertetni s terjeszteni. Az irodalomnak nem csak eszméleti tárgyakkal, de a gyakorlatiakkal is kell foglalkozni, s valamint az eszméleti tanokat a gyakorlatnak átadja, úgy a gyakorlati ismereteknek közlönyéül kell szolgálnia, vagyis az ismeretek terjesztésének eszközévé lennie.

Én tehát azon meggyőződésben vagyok, hogy minél élénkebb lesz szőlészeti irodalmunk: annál előbbre halad fejlődésében; hogy midőn még e szakirodalom talán az összes magyar irodalom mezején legmeddőbbnek tűnik föl, azt nemcsak egész általánosságban de részleteiben is mivelni szükséges.

Francziaország bortermelési iparának magasra emelkedését leginkább a részletes irodalmi munkáknak, a monographiáknak köszönheti. Az ily részletes munkák - tájrajzok - szolgáltatják az anyagot egy nagy egésznek öszveállitására, az ily munkákat lehet az általános nagy müvek csirájiul s alapjául tekinteni.

Eddig hazánkban még ily tájrajz csak alig jelent meg egypár, s azok között is a sopronymegyei szőlőmivelés ismertetése Fürst Károlynak német nyelven, mégis nagy nyereségnek lehet azt mondani. Az ily tájrajzokból nem csak azt tudja meg az előre törekedő szakember, hogy mikép mivelik egy előtte ismeretlen vidéken a szőlőket, minő rendszert követnek ott: hanem párhuzamot képes vonni s összehasonlitást tud tenni a saját- s több vidék szőlőmivelési rendszere között, s könnyen képes részint a hibákat, részint pedig azon előnyöket fölfedezni, melyek egy vagy más vidéken uralkodnak. Azok pedig, kiket ily tájrajz legközelebb érdekel, azt mint egy tükörtáblát használhatják; mely saját állapotjok, hibáik, s egyszersmind gyógyszereiket is erősebb sugárokban adja az vissza, s igy ezáltal oly dolgokat fordithatnak saját hasznukra, mely talán e nélkül figyelmöket egészen elmellőzhette volna.

Ezen meggyőződés vezetett engem e munka irására, melyet gyenge tollal, de teljes jóakarattal s a közügy iránti áldozatkészséggel teszek. És azon öntudattal adom a t. olvasó közönség kezébe, hogy ha az mindenkit ki nem fog is kellőkép elégiteni, mert az nincs oly avatott tollal irva mintha iróink egyik első csillagától eredne, minővel tájékom is dicsekszik, Tóth István jeles oenologunkban: de sokan fognak ebből egyet mást hasznokra fordithatni, mint például megyénkben egykor életbe lépő hegyrendőri törvények leirását, mit ügyfeleimnek figyelmébe ajánlok, s szerény munkám némi hiányáért szives elnézésöket kikérem.

Felcsúthon, májushóban, 1859.

A szerző.