Tétel adatlapja
CÍMLAP
Németh Gabriella
Kavicsmuzsika

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

Pattogó szikrák
felismerés
szaltó mortale
Sziszüphosz
félálom
elfogadni inkább
holdkórosok
jelenidő
a Szó
tettető
tanulság
csak az Idő
intés
beismerés
árnyékok nőnek
egy fejfára
vox humana
paradoxon 1.
paradoxon 2.
Júdás a XX. században
a hamu dala
civilizáció
megbélyegezve
költősorsom
bánat
szerelem
beismerés
menekülés
Imre
koalíció
válasz
honatyák dilemmája
maszkabál
választás
most itt vagy
tél
alfa állapotban
misztérium
biztatás

Levegőnyi béke
égve keringek
egymásból
levegőnyi béke
évszakok
egy mozdulat
homlokunkon
ha elmész
elfutott ma is
hiányod őrzöm
nincs menekülés
birkózom hiányoddal
csak képzelet
ha nem szeret
lehunyt szememben
Ikarosz
kettős dal
hittem hegyeket mozdít el kezem
dal
megérted-e?
állok előtted
már úgy szeretlek
önzésem határtalan
felvérzett virágszirom
fényben halálig fénytelenül
nélküled bukdácsoló
szótalan szavakkal
tükröződés
szabad vagy
mosolyod nyílik
ragyogj reám!
a Nyár
mit mondhatunk még?
vágy
velem vérzel
relativitás
ez maradt
ha majd

Levél
levél a parkból 1-3.

Testvérsirató
látomás
Vajda Lajos kiállításán
négyszólamra
1. a magzat dala
2. az anya dala
3. az apa dala
4. a megölt magzat dala
testvér sirató
in memoriam Latinovits
őszi dal
oroszlánsiratás
már döbbenet sincs
partravetetten

A csönd szívverései
parancs a csöndre
az önfeladás
Kőmíves Kelemenné
hízik a csönd
újra magába zár
a Csönd szívverései
a csönd óhajtása
sír a fűz

Madarak
madarak 1-9.

Körül a hínáros víz
a Sziget
Staccató
kiűzetve a Paradicsomból
kővé váltam
a kavics bánata
megrezzenés
a pokol utolsó köre
becsapni magamat is
nevezik magukat embereknek
tűzijáték
azután előlről mindent
a Másik
rossz sáfár vagy
érik a matt
idegen úton
még összeforrok újra
búcsúzik a bohóc
változatok a játékra 1-3.
végleg legyőzve
tűnődsz

Idomítás
a zárkalakó lázadása
gyűlölet

Emberarc-csillag
ellentétek
körök
gúnyolódik velem tükröm
magányos kockakő
magány
a Félelem
valahol elromlott minden
álmatlan éjszaka tükrébe nézve
a nyárból kifehérlek
virágzó kertek között
ne nézz vissza
az Idő számlapján
szavaim mezők
ritka percek
keresetlen szavak barátaimhoz
felcimkéznek megneveznek
üvegcserepek sírnak
engem a Holnap
zsoltár
Arcod az Arcom
álomjátékunk
Mária
délután jégesőben
de elhihetném-e?
születésem
+
harmincharmadik
égve is éghetetlen
emberarc-csillag
két négysoros
kortársaimhoz
a költő pillanata
szelíd biztatás
fényszálacskák
szivárvány csöndjében
könyörgés megmaradásért
harmónia
ahogy felnövök
már nem félek
hazataláltam
bizonyosság 1-2.



Fülszöveg

Ki ne szeretne gyorsvizű hegyi patak partján megpihenni és hallgatni a csendet, a madarak énekét, a cinketojás nagyságú összekoccanó kavicsok susogó muzsikáját a rohanó víz alól? Ki ne szeretné a keresetlen, szép szavak nyugalmát, a kozmosz szirénzsongását? Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel Németh Gabriella verseskönyvének olvasásakor, és nem tudunk kitérni a válasz elől. Ahogy a kavics szép - nincs két egyforma közöttük -, olyan igaz is: nem akar, más lenni, mint ami. Németh Gabriella sem akar más lenni, mint aki, csillaghomlokú költő - és ez, valljuk be, ma már kissé szokatlan.

Négy évtized mintegy nyolcszáz verséből válogatta szerzőjük e kötetet, egy olyan hatalmas anyagból, amely más, szerencsésebb pályatársainak már az életmű szobortalapzatát jelenthetné. Neki az indulást.

Versei kozmikus magból sarjadt álomvirágok, s akár egy-két soros, akár hosszabb látomások, mindig az egész emberhez szólnak: költészete egyszerre férfias és nőies, magyar és általános emberi... Világa és kifejezésmódja - legyen az vers, próza, hangjáték stb. - Nagy Lászlóval és Pilinszky Jánossal rokonítja, tragikus élményvilága, szavainak kavicstömörsége szívenütő, nem tudjuk magunkat kivonni a hatásuk alól.

Jász Viktor


×