Előszó (részlet)

Az olvasó az első magyarok számára készült fehérorosz nyelvkönyvet tartja a kezében, s ezért talán nem felesleges ejteni néhány szót e nyelv hazai oktatásáról és kutatásáról, valamint a magyar-fehérorosz nyelvi és művelődési kapcsolatok múltjáról.

Fehéroroszország a Fehérorosz Népköztársaság 1918. évi néhány hónapos fennállását leszámítva csak 1990 óta szerepel önálló államként Európa térképén. Korábban - 1919-től kezdve, változó határok között - csupán névleges államisággal rendelkezett a Szovjetunión belül. 1919-1939 között a fehérorosz nyelvterületnek csak mintegy a fele tartozott Szovjet- Fehéroroszországhoz, míg a másik fele akkor Lengyelország része volt. Fehérorosz nép és nyelv természetesen sokkal korábban létezett, mint fehérorosz állam.

[...]

A magyarországi fehérorosz filológia a közelmúltig javarészt a régebbi korok nyelvi és művelődési kapcsolataival foglakozott, noha az 1980-1981. tanévben Mihail Korcsic lektor tartott már fakultatív fehérorosz nyelvórákat is a szegedi egyetemen. A fehérorosz nyelv rendszeres oktatása a magyar felsőoktatásban azonban 1994 szeptemberében kezdődött, amikor az ELTE Bölcsészettudományi Kara Orosz (1995-től: Keleti Szláv és Balti) Filológiai Tanszékén megkezdte működését az első fehérorosz anyanyelvi lektor Mikalaj Aljahnovics docens, a Breszti Egyetem Fehérorosz Dialektológiai és Nyelvtörténeti Tanszékének vezetője, aki nagy energiával kezdett hozzá a fehérorosz nyelv és kultúra oktatásának, azonnal bekapcsolódott a hazai tudományos életbe, s mint később kiderült, nemcsak tudományos, hanem jelentős költői munkássággal is rendelkezett, így ittléte alatt tanítványai és magyar kollégái segítségével magyar költők verseiből is lefordított fehéroroszra egy csokorra valót. Mindamellett magyar nyelven az ő lexikoncikkéből lehet mindmáig a legrészletesebben tájékozódni a fehérorosz nyelv jelenéről. Azóta is munkatársai és tanítványai váltják egymást a budapesti fehérorosz lektori poszton. A fehérorosz lektorok budapesti tanítványai közül többen jelentkeztek már a nyilvánosság előtt is kezdeti tudományos eredményekkel és műfordításokkal.

Már Mikolaj Aljahnovics tervezte egy fehérorosz nyelvkönyv összeállítását, de arra most munkatársa és tanítványa, Larisza Sztankevics koncepciója és szerzői munkája eredményeképpen kerül sor, aki többéves budapesti oktató munkája során alakította ki a tananyagot és tesztelte azt hallgatóin. Munkatársul magyar tanítványát, Katkits Zsuzsa egyetemi hallgatót választotta, aki a magyar nyelvű szövegrészeket készítette el. A tankönyv a felsőoktatás igényeit igyekszik kielégíteni, tehát megkíván némi szlavisztikai előtanulmányokat és a cirill írás ismeretét. Mivel nincs még forgalomban fehérorosz-magyar szótár, közlünk egy viszonylag bő fehérorosz- magyar szójegyzéket is, amely elsősorban a tankönyvben előforduló szókincset tartalmazza. A tankönyvbe - szíves engedélyükkel - beépíthettük Mikalaj Aljahnovics és Kósa Gergely műfordításait, valamint Szmolinka Eszter frazeológiai gyűjtését, amiért ezúttal a szerzők és a magam nevében őszinte köszönetemet fejezem ki. Ugyancsak őszinte köszönet illeti könyvünk lektorát, Kocsis Mihályt értékes tanácsaiért és megjegyzéseiért, Hollós Attilát, aki egyrészt alapos korrektori munkája révén számos hibát segített elkerülni, másrészt ezen túlmenően is sok értékes és megszívlelendő javaslattal segítette a szerkesztő munkáját, valamint Hollós Attilát és Janurik Szabolcsot kreatív és lelkiismeretes tördelői munkájukért.

Budapest, 2006. május

Zoltán András