Báró Wesselényi Miklós, ifj.(1796–1850) – a reformkori ellenzék egyik vezére Erdélyben és Magyarországon. Politikai ellenfelei koholt vádak alapján perbe fogták: 1835-ben Erdélyben az országgyűlési tudósítások engedély nélküli kiadásáért, majd Magyarországon a szatmári megyegyűlésen az örökváltság ügyében mondott beszédéért. A négy éven át húzódó perben szabadlábon védhette magát. A periratok kidolgozásában, jogi védelmében barátja, politikai küzdőtársa, Kölcsey Ferenc is segítségére volt. Közben 1838 tavaszán a nagy pest-budai árvíz idején hősiesen mentette a bajbajutottakat, tettével kiérdemelve az „árvízi hajós” nevet. 1839. februárjában háromévi fogságra ítélték, melynek első három hónapját a budai várbörtönben töltötte le, de súlyosbodó szembaja miatt büntetésmegszakítással szabadlábra helyezték és Gräfenbergben gyógyíttathatta betegségét. 1840-ben kegyelmet kapott, de csak 1843. augusztusában tért haza. 1844-ben teljesen megvakult.