| Állok a Kristóf-térnek sarkán, |
| Ó renyhe, buta fecsegők ti, |
|
| Lelkem kiröppen a mezőre, |
| Hol szép verőfény mosolyog, |
| Hol, érintetlen a romlástól, |
| Szüzek, legények boldogok. |
|
| Irigyellek, paraszt legény, te, |
| Míg kedvesed vidám mosollyal |
| Köszöntve szökdösik feléd. |
|
| E csevegő nép kacag rajtad – |
| Állok a Kristóf-térnek sarkán, |
|
|
|
