| A föld felett már átsóhajtott |
| Lágy, langy lehével a tavasz; |
| A fáknak rügye már kihajtott, |
| Az égbolt többé nem havaz, |
| Egy-egy virág is itten-ottan |
| Van már e zsendülés között, |
| – Ilyekből egykor meghatottan |
| Már rövidebbek mind az éjek |
| És van már hője is a fénynek… |
| Romhányi künn van birtokán. |
|
| Már hatvannyolcat írtunk akkor,– |
| Hej, nagy remények ideje! |
| Az ifjúság s a higgadt aggkor – |
| Mind vérmesen reménykede. |
| A jobb-, a balpárt versenyezve |
| Kábultan ígért, szónokolt, – |
| Az alkotmányos aera kezdve – |
| Szóval, a hon tavasza volt. |
| Romhányi ki sokat csalóda, |
| S nem írt már cikket a Naplóba* – |
| Ő is csak lelkesült, remélt, |
| De egytől-mástól lelke félt. |
|
| A nemzetgazdasági szempont |
| Babért már képzeletbe' sem font |
| Fejére – s ha szántathatott, |
| Boldog vala; mint most is épen – |
| S tudván a frázis mily hamis, |
| A nemzet hű szolgájaképen |
| Szeretne szántani maga is. |
| Szíve kiégett, de nem léha, |
| Mint nékem száz gondom, bajom – |
| Miért is máskor folytatom. |
|
|
|
