Alice
| A kosztos asszony francia frajla, |
| | Víg, fürge, remek lény, mint a kecske |
| Monyblánk tetején. Egyik szeme kajla. |
| | Ha látom, eszembe jut Derecske! |
| Minap így dalolt, míg engem mart a bú: |
| „Szé Deprecíner! Kel ázs awe wú?” |
|
| Azóta fújja s mind ezzel ijeszt, |
| | Hozzá tevén: „fan-e zúrnak papája?” |
| Kecsesen, finoman, ezt fújja, csak ezt, |
| | Némán is ezt mennydörgi szája, |
| Estende kivált, míg zeng Monyblánkon a mmhú: |
| „Szé Debrecíner! Kel ázs awe wú?” |
|
| Csak játszik, játszik vélem e húri, |
| | Míg bennem reszket a szív is; |
| No de lesz még papsajt, várj Romadúri, |
| | Pappá tesz vas-nyakú cívis. |
| Akkor lehetek kedvemre szomorú, |
| S nem kérdi senki: „Kell ázs awe wú?” |
|
|
Kálomista Áve
(Esti harangozáskor.)
|
