A „Revue Politique et Littéraire” közli Dreyfusnek Brüsselben tartott igen érdekes causerieját* e témáról. A legjelesebb francia írók feleleteit, melyeket a kérdésre adtak, felolvasta Dreyfus, minékünk nem marad más hátra, mint adni ama feleleteket, melyeket a leghírhedtebb magyar drámaírók adtak e kérdésre.
Csiky Gergely* így ír:
„Kedves úr!
Ön azt kérdi, hogy készül a színdarab? Nálam így:
Először is elmegyek egy antiquariushoz s előkérem legporosabb polcáról a legelfeledettebb angol színműírók köteteit. Megveszek egy csomót – s távozom.
Otthon nekiülök s végigböngészem vásárlott könyveim. Most már van eszmém, mesém. Aztán a Nemzeti Színház karzati közönségére majd meg művészeire gondolok. Mi is tetszenék annak, mi is illenék emezeknek? Megfontolom – s írni kezdek. Darabom elkészül, előadatik, hatást tesz, tantième quantum satis.
Mein liebchen was willst du noch mehr?
Csiky.”
Ábrányi Cornél:*
„Kedves Dreyfus!
Gondolatom nincs, mesém nincs, alakom nincs, – de van tintám, tollam, papírom. Leülök, elkezdek írni. S ha már elkezdtem, mért ne folytassam s mért ne végezzem be?
Azon veszem észre magam, egyszerre, hogy kész egy drámám, pedig gondolatom, mesém, alakom még ekkor sincs.
Voilà tout!
Ábrányi Cornél.”
Bartók Lajos:*
„Uram!
Hogy írunk drámát? – Nyögünk. Violaszínű ködöt, pirosfehérzöld hazafiságot, kékzománcos eget, fekete bánatot összejámbusolunk. Mindez keserves munka, de az eredmény egy dráma.
Bartók Lajos.”
A „Nő” szerzője:
„Monsieur!
Hogyan? kérdi ön. Felelek.
Mindenekelőtt egy leplet szerez magának az író. E lepel az anonymitás. Ebbe azután beleburkolózik úgy, hogy a füle se látszik ki belőle. Azután ír, mi neki tetszik, mert már érdekessé tette magát.
Én így teszek.
Anonymus.”
Almásy:*
„Kedves barátom!
Fő a nemzetiségi kérdés. Egy nemzetiséget köll keresni mindenekelőtt, mely rosszul beszél magyarul. Második Blaháné. Harmadik egy ügyes, érdekes mese és kész – a dráma.
Almásy*
Berczik:*
„Kedves Dreyfus úr!
Szerénységem tiltja, teljes feleletet adni. Annyit bevallok, hogy a darabíráshoz némi tehetségen kívül egy kis műveltség, lelkiismeretesség és munka is kell. Reklámról és claqueról is előre kell gondoskodni, de ehhez már nem ért híve:
Berczik Árpád.”
(1884)