Mire nem emlékezne Arany János?

 

Nagykőrös, augusztus 11. 1857.

Tekintetes Úr! Meleg szívességgel s engem túlbecsülő jóindulattal írott becses soraira csak röviden válaszolhatok, mert éppen indulóban vagyok Szalontára, hol az egész szünidőt tölteni szándékozom.

A Gyulaihoz* küldött életrajzi adatokban, emlékszem, van (nem a valónak elferdítése), hanem némi hézag, hiány: némely pontokat szándékosan hagytam homályban. Miért ez? Az én életpályám noha bűntől, ártalomtól ment, egypár oly gyengeséget tüntet fel, amit nem szeretném, ha már éltemben olvasnák. A Kézikönyv nagy részben ifjak kezébe jut, oly ifjak kezébe, kik tán éppen vezetésem alatt lesznek: egy minden részletben hű és pontos életrajz kézben forgása kedvetlenül hatna rám mostani állásomban. A tanulói pálya, mit oly töredékesen futottam, s az erre következett kóborlás szégyenítőleg hatna rám ifjú emberekkel szemben, kik meg nem foghatnák, hogyan lehet ily előzmények után tanszékben ülni. (…) Nem akarnám, hogy korlátolt emberek debreceni pályám hosszát bírálgassák, az után ítéljenek meg. Ennyi az egész s nem akarnám, hogy a kalandos négy hó, midőn iskolámat félbeszakítottam, közajkon forogjon még most. Gyöngeség, de engem teljes életemben ilyen gyöngeségek kínoztak. (…)

Fogadja kegyed mindenkori tiszteletem és őszinte ragaszkodásom nyilvánítását! Alázatos szolgája

Arany János* m. k.

 

Arany utóirata: E sorokat megsemmisítni kérem!

Toldy* jegyzete: Nem teszem, de nem fogja látni senki, míg élek.

 

(Arany János* levele Toldy Ferenchez*)*




Hátra Kezdőlap Előre