| Adom tudtára mindazoknak, |
| Kiket tán sorsom érdekel, |
| Hogy tiszta látkörét jövőmnek |
| Sötét, nehéz köd lepte el. |
| Eddig Thalia papja voltam, |
| Most szerkesztő-segéd leszek. |
| Isten veled, regényes élet! |
| Szép élet a színészi élet, |
| Ki megpróbálta, tudja jól, |
| Vak órjásának nyelve szól. |
| Hogy én lelépek a színpadról, |
| Szívem nagyon, nagyon beteg – |
| Isten veled, regényes élet! |
| Igaz, hogy ottan a rózsának |
| Sokkal nagyobb tövise van, |
| De oly rózsákat, mint ott nőnek, |
| Máshol keresni hasztalan. |
| Mindezt szívemben igazolják |
| Isten veled, regényes élet! |
| Mert nem lesz már nekem kalandom; |
| Egyalakú, nagy pusztaság. |
| Ki egy országon átfuték, most |
| Egy kis szobában űlhetek – |
| Isten veled, regényes élet! |
| De sorsom egykor még ezt mondja, |
| Ha majd rám megbékülve néz: |
| „Eredj, ahonnan számüzélek, |
| Légy ami voltál, légy színész!” |
| Hát addig is, míg újra, elzárt |
| Mennyországomba léphetek: |
| Isten veled, regényes élet! |
|
|
