Fráter Erzsébet*
  vőlegényéhez, Madách Imréhez (33.)**

[Csécsén, 1845. július első fele.]

Forrón szeretett Imrém!

Jóságod oly rendkívüli, hogy ily igénytelen lény, mint én, nem képes viszonozni. Csak egy van, mivel talán elaltatlak, ez, kedvesem, szívem mélyéből jött szeretetem irányodban. Ez keblemből soha ki nem ég, úgy, ha téged boldogíthatlak, de akkor sem fog, ha ellenkező lenne, ha veszne egész lényemmel. Édes Imrém! Megbocsájtasz, ha egészen elrendezve minden holmim nem lesz, de hidd meg, hogy már megváltanám véremmel, csak neked semmi alkalmatlansággal ne lennék. Kedvesemnek jó éjt kívánva, maradok szerető

Erzsije.




Hátra Kezdőlap Előre