Kanizsay Orsolya*
  férjéhez, Nádasdy Tamáshoz (53.)**

[1554. április 23.]

Tekéntetes, nagyságos, tisztelendő, szerelmes uram. Az én szolgálatomnak ajánlása után az hatalmas úr Istennek nagy hálákat adok minden mivelünk való sok jótéteményirűl, ez mostanirúl is, kivel ű szent fölsége ajándékozott te Kegyelmeddel egyetembe, és üdvözlöm előszer te Kegyelmedet lélekbe, azután ez világ szerint is, hogy az örök mindenható úr Isten először lélekbe erősítsen meg az ő szent hütinek és igéjének általa az igaz hitbe, hogy minden tévelygések távol legyenek mitőlünk, és legyünk mi szegény kis keresztyén anyaszentegyház egyesek mind lélekbe, mind testbe, hogy az mi urunkat igaz hitbe, atyafiúi szeretetbe szolgálhassuk; – és te Kegyelmedet, én édes nádrispán uram tegye nagy jó szerencséssé és tartson meg az én árva szemeim előtt, kiért remélem, bízom és hiszem, hogy úgy leszen és ezt is bizonnyal hiszem, hogy te Kegyelmedet dedeommá akarja tenni* csak az ű benne való bizodalomért; ámen.

Továbbá, szerelmes uram, én te Kegyelmed ellen ugyan nagyot vétettem, hogy én te Kegyelmednek ennyi levelére választ nem tettem; mert bizony sem haragom, sem feledékenségem miatt nem esett ez én rajtam, hanem naponként Kegyelmedet vártam. Az Csáfordy ki levelet hozott, arra most mindenrűl választ nem tehetek. Az hol kegyelmed azt írja, hogy más módon fogadjam Kegyelmedet, az úgy vagyon, mert úgy fogadom, mint én édes nádrispán uramat; de jól meglássa nádrispán uram is, mint jű haza, mert nyilva csak kevély nádrispánné asszonyra talál. Továbbá az négy tisztnek egyike elég énnekem és az kun-bíróságot kívánom,* mert tudja Kegyelmed, hogy én nem iszom bort; az doktor azt mondja, hogy nem jó nádrispánné asszonynak vizet innya; azért mégis jű valami bóza a bírságon, mégsem halok szomjjal meg. Az hatalmas úr Isten tartsa meg Kegyelmedet.

Datum az Kegyelmed Leokájában. 23. Április 1554.

Az kegyelmed Orsikája.

 

[Külön papírszeleten] Továbbá azt írhatom Kegyelmednek az kevély nádrispánné asszony felől, hogy viselő szoknyája egy szál sincs; aki volt, azt immár nem lehet hogy viselhesse, mert meg vagyon kopva; az öve szűne szökfű szűn, atlac legyen; nádrispánné asszony ugyan parancsol nádrispán uramnak, hogy Kocsis Istvántul megküldje prémivel és föstött gyolcsával egyetembe; errül nádrispán uram vélekedhetik, hogy nyilva csak kevély emberrel vagyon ű kegyelmének dolga.

[Kívül] Ez levél adassék az tekéntetes nagyságos tisztelendő úrnak, Nádasdy Tamásnak, Magyarországnak nádrispánjának, nekem tisztelendő szerelmes uramnak.




Hátra Kezdőlap Előre