Forgách Mária*
  férjének, Révay Péternek (73.)**

[1611. május 26.]

Szolgálatomnak utána, édes szerelmes uram stb. Én elegendőképpen meg nem írhatom, mely igen csodálkozom, hogy Kegyelmed semmit nem ír maga egészsége felől. Én találkozván alkalmatosságom, hogy Kegyelmed után levelet küldhettem, nem múlathattam el, hogy Kegyelmedet levelem által meg nem látogattam volna, mint vagyon Kegyelmed, azért kérem Kegyelmedet mint szerelmes uramat, írja meg Kegyelmed énnékem, mint vagyon Kegyelmed; én gyermekeinkkel egyetemben alkalmas egészségben vagyunk, legyen az úr Istennek hála érette, s engedje is ő szent felsége, hogy az Kegyelmed egészsége felől jó hírt hallhassam. Itt jó idők járnak, néha szép esők is, az kik után igen megjavultak mindenféle vetemények. Az sóért elküldtünk, az épületért is érette vannak. Csakhogy az vén ember porkoláb csoda rossz erkölcsben tartja magát …; én nem vesződhetem véle, lássa Kegyelmed édes uram, mit cselekszik Kegyelmed véle. Az bárányokat hónapi napon elhajtatom Holics* felé, az vajdát is elbocsátom velek. Palatinus uram ő Nagysága, írja Kegyelmed édes uram, hogy visszajövet be akar térni ide Szklabinyára, kin szívem szerint örülök és érette leszek, az mint legjobb módjával lehet, reá készülünk arra az időre. Írja Kegyelmed édes uram, hogy Ferkó az Ivanyikára mondja, hogy ő akaratjából vette az lovat; az Ivanyika mondja, hogy sem híre, sem tanácsa benne. Az mint eszembe veszem, az hazugság természetté vált az Ferkóban. Ezeknek utána Istennek ajánlom Kegyelmedet. Írtam Szklabinyán 26 maii 1611.

Kegyelmednek szolgáló atyjafia

Forgách Mária.

 

[Kívül] Az nagyságos és nemzetes Révay Péter uramnak, nekem szerelmes uramnak adassék.




Hátra Kezdőlap Előre