Kálnoky Borbála*
  férjének, Apor Péternek (77.)**

Altorja, 12. Martii 1724.

Édes Uram!

Szintén magam is iratni akarok vala kegyelmednek, mikor ezen órában kegyelmed 8. Martii irott levelit vőm. Minémő lármák voltanak Vásárhelyen a sokadalmi alkalmatossággal, szekere hátán volt az ember. Sok helyen esett a gyuladás, ednihány helyen találtak puskaport, az életek keről. A sokadalom pedig künn volt Szentkatona felől, az mint mondgyák, most is megfogtak ednihány oláhunkat, holnap leszen törvények Vásárhelyen.

Hála Istennek, hogy kegyelmed szenvedhető egészségben van. Áldassék Istennek szent neve érette, hogy a fiaim is jó egészségben vannak. Soknál inkább akarok, hogy az méltóságos gubernator uramot Isten ő szent felsége meggyógyította. Mikes Ferenc úr jó idején kezdte jószágát árulni: most jó volna, ha a felesége nyolcvanezer forintját elévenné? Mindazonáltal, mindhogy vér is vagyok hozzá, ha kegyelmed mindenit el nem adná is, megvehetné: hiszem vagyon kegyelmednek Prényi uramnál, Boér Gábor uramnál, s egyébött is egy falka adóssága. Az egri káptolonnak rendelhetné kegyelmed. Bár csak választ tészen vala énnékem az szemeriai jószág iránt. Én ugyan ki nem mentem újabban, miolta Szentléleken voltam, ma voltam templomban. Hála Istennek, hogy Nemes Jánosné asszonyom jobban van, az urat is Isten gyógyétsa. Énnékem bizony igen nagy gondom van az ideki való házhoz. Bár adasson kegyelmed egy kevés buzát a leányom dajkájának, csak szerezzen újabb-újabb forma magokot, s kivált virágokra vágynék. Csak elhiszem megfogyatkozott kegyelmetek ily hosszas ott való ülésben. A páterek dolgát mégsem kellene annira forgatni. Az ártatlant a vétkessel eszvetenni, s a pénzes jószágot adó alá vetni, s magát kegyelmed megétéltetni. Mindazonáltal ugy cselekedgyék kegyelmed mindeneket, valamint tetszik. Elég hogy engemet mind méltóságos gubernátor* uramnak, s mind vikárius* uramnak beadtak nagy ártatlan, az mint Apor Farkas uram, s páter Kovács uram beszéli. A bizonyos, nehéz most büjtülni. Az Könczei Dávid uram leányát megírtam volt Sz. Iváni uramnak, azt is, hogy Benkő Pál uram meggyógyult. Oláh Miklóstól harmadnapja, hogy elvitték a quartélt.* Az szotyori megfogatott jobbágy iránt magam is megirattam Daczó Uramnak. Igen jó teszi kegyelmetek, ha memorialist* ad kegyelmetek méltóságos guberniumnak az Bethlen Elek uramnál való levelek iránt.

Ez a kutya tekergő jáger hét hete oda van, soha nem nyughatám, még vissza nem fogadám; a mást bizony valóba várnám Kolozsvárról, ez az eb csak pecérnek való. Az ezüstet magam olvasztattam meg az ötvesnél, de ott bizony nem volt olyan rezes ezüst. A spanyor kereszteket igen köszönöm kegyelmednek. Posztóért beküldök Brassóba, ha Isten engedi, csak adgyanak. A gyermekek alázatosan köszöntetik kegyelmedet. Colonellus uram az estve érkezett meg, nem aludt az elmúlt éjjel féltibe, úgy félnek a tőztől. Ide fel is Lengyel Andrást is fel akarták gyujtani, megkapták az ebet, idehozták a tömlöcbe. Itt anni a rab most, hogy rettenetes. Magam is értózom, csak az Isten tudgya a tőztől, s ha csak egy dobbanást hallok is. Rettenetes hideg volt ednihány nap, mindunta szél jár. Ezzel ajánlom Istennek kegyelmes oltalmába kegyelmedet.

Kegyelmednek igaz hötös társa,

Kálnoki Borbára.

 

P. S.: A gyermekek alázatosan köszöntetik kegyelmedet. Az molnárok oda voltanak Sepsiben fát vágni; Árkoson s Kálnokon attanak, de a Szentgyörgyön, egyebütt semmit sem.




Hátra Kezdőlap Előre