Bornemisza Anna*
  férjének, Apafi Mihálynak (79.)**

[1661. január 3.]

Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek, mint szerelmes uramnak, Isten minden szívemből elgondolt jókkal áldja meg Kegyelmedet, szívből kívánom.

Édes szívem, Kegyelmed nékem szívből írt levelét elvém és Kegyelmed szép vallástételit, adja Isten, mind az kis fiammal együtt szolgálhassam meg Kegyelmednek; vajha Isten még békességet adna, bizony örömest megvendégleném Kegyelmedet. Édes szívem, kérem az Istenért Kegyelmedet az ő szent fiáért, az vadászatnak és ivásnak most hagyjon békét Kegyelmed. Inkább vigyázzon Kegyelmed, mert bizony meg akarják Kegyelmedet ütni. Édes lelkem, ne hozzon Kegyelmed magának s nékem veszedelmet; tekintse Kegyelmed ez kis fiunkat, mi haszna ha Kegyelmed élete elfogy. Bizony lelkem most hozák meg, azon vannak innen Gerend felől, másfelől Görgény felől üssék meg Kegyelmedet, vagy mikor vadász Kegyelmed lelkem. Ne vadásszon most Kegyelmed, hiszen leszen még ideje Kegyelmednek hozzá. Az részegségből pedig vegyen példát Kegyelmed Barcsay Gáspárról, az veszté el. Osztán Ebesfalvát verik fel; oda is viseljen gondot Kegyelmed. Ha nem bírhatnám, talán jobb volna az mi bor, búza ott vagyon az székekben parancsolni hoznák ide. Édes szívem vigyázzon magára Kegyelmed. Fogadja meg Kegyelmed az mit írok, bizony jót mond Kegyelmed még nekem érte. Isten éltesse és tartsa meg Kegyelmedet jó egészségben, s oltalmazza szerencsétlenségtől. Istennek oltalma legyen Kegyelmeddel, édes lelkem. Datum in Szeben die 3. januarii anno 1661.

Kegyelmednek kedves felesége mindenekben jót kíván s szolgál mint édes urának édes szívem

 

Bornemisza Anna.

 

P. S. Édes szívem, bizony bánnám, ha az tegnapi álmom betelnék az vadászat miatt, az mint az elébb is írtam vala Kegyelmednek részegség miatt. Az tatártól kiszabadítván Kegyelmedet Isten után, de innen bizony soha nem.

 

[Kívül] Méltóságos erdélyi fejedelemnek ő nagyságának nekem szerelmes uramnak adassék.




Hátra Kezdőlap Előre