Parma, 1939. március 31.
Édes Dittám! Ünnepi uzsonnával fogadtak minket viszont a 2. rapszódiámat kipisszegték (gyűjtöm az adatokat). Egy kétezer személyes színházban játszottunk, kétszáz személy előtt (de lehet hogy csak százan voltak!). A zongora jó volt ugyan, de a födele állandóan zörgött!! Most továbbutazunk Milánóba.
Csókol
Béla