Révay Erzsébet*
  öccsének, Radvánszky Jánosnak (133.)**

[1706. november 26.]

Mint bizodalmas kedves öcsém uramnak Kegyelmednek becsülettel szolgálok.

Ezen írásommal akarám Kegyelmeteket meglátogatnom, kívánván örvendetes jó hírt Kegyelmetek kedves egészsége felől hallanom; kiről hogy Kegyelmed tudósítson szeretettel kérem. Én mai napon estve előtt, Istennek hála, szerencsésen ide Mosócra érkeztem, a leánykámat betegen találtam, fogai jönnek, attól rosszúl van, az uram elmaradott Kassán. Én Kegyelmetek szolgálatjára élek, de egészségemmel mostanában nem dicsekedhetek, kit a sok visszavonás naponként rontja, leginkább pedig azóta, hogy átkozott Józsa újonnan kijött. Valóban szép becsületet nyertem a jó uramtól, már oldallal fordul hozzám az asztalnál, és sokféleképen epeszti nyavalyás fejemet, Isten tudja, tovább mint maradhatok mellette, talán el kell válnom tőle, ha csak tovább is így bánik velem igaz hívségemért. Múlt napokban az mondta nékem, könnyű volna az alku közöttünk, de még hallgatok és várok; kit arra magyarázom, hogy a kurváját és fattyait ide akarja hozatni, de elhitesse magával, soha velem egy országban azok nem laknak, ha jószágom is megbánja, inkább kész volnék semel pro semper* valamit nekiek vetnem szemekben, csak hagyna már a rossz ember békét, és ízetlenséget közöttünk ne szörzene többször. Úgy hallom, Pápay urammal kijött, talán vissza is ő keméhez ment; tudom, vannak Kegyelmednek confidens* jóakarói az udvarnál, kérem nagy becsülettel Kegyelmedet, méltóztassék valamelyikét reá kérni, vizsgálná meg, voltaképen miért jött, mi jóban fárad, mit hozott, és azelőtt is az minemű katonát hozott volt, hová tette, s mit akart vele, ha nem akarná is kimondani, talán lehet, lehetne reá kényszeríteni? Mind ezeket Kegyelmed igaz atyafiságára s dexteritására* bízván, Isten éltetvén azon leszek, hozzám való jóakaratját Kegyelmednek megszolgálhassak, követvén a sok búsításról s alkalmatlanságról Kegyelmedet. Az atyafiaknak ő kemeknek mind fejenként ajánlom sok szolgálatomat. Éltesse az úr Isten sok számos esztendőkig kívánatos jó egészségben Kegyelmedet. Mosóc 26. november 1706.

Kegyelmednek becsülettel szolgáló nénje

Révay Erzsébet.

 

P. Scr. Azt is mondja a jó uram, hogy bár inkább nemes leányt vette volna, nem tudom, micsoda vétkemért, bizony akarnám kivennem gondolatját, mi igyekezeti légyen, tudnám én is mihez tartanom magamat. Talán, édes öcsém uram, Kegyelmed tehetne kezettönk valami jót, minthogy Kegyelmed előtt tudva vagyon az dolog. Más embertől szégyenli, ha özenem, már kassai praedicator uram által is özentem, de hiában volt, még inkább haragudt, Isten megfizeti Kegyelmednek, ha velem gyámoltalan asszonnyal jót tészen, nem lévén Istenen kívül máshoz bizodalmam Kegyelmeden kívül.




Hátra Kezdőlap Előre