Fráter Erzsébet*
  volt férjéhez, Madách Imréhez (140.)**

[Nagyvárad, 1864.] április 10-én

Tisztelt Imre!

Ne csodáld, ha kissé türelmetlen hangulatú levelem. Már ezt a betegség is hozza magával, most lábadozom májgyulladásból. Hűlés, sok bosszúság okozta e bajt. De a dologra, március 21-ről álló írásoddal megjött a tértivevény. Csodálom, hogy ily hosszú idő óta sem jó, sem rossz választ nem nyerhetek, pedig elég világosan megírtam és egyszersmind kértelek, hogy csak az égető szükség kényszerít a váltó kérésére. Csodálom, hogy lehetsz ennyire elfogult, saját magadnak kárt nem okozva e kérésem teljesítésével, és mégis ily makacsul húzod, halasztod e váltó küldését, holott már én részemről akkor is áldozatot hoztam, midőn ráállottam a május és szeptemberi fizetésre. Terhes fizetéseim úgy lévén rendezve mind szerződésem határidejéhez képest, úgy hiszem, némileg te is méltányolhatnád e fontos okot, midőn már megírtam és biztosítottalak, hogy váltóddal semmi visszaélés nem történend. Ezt mind józaneszű ember magad is beláthatod. Most, igen kérlek, de rögtön küldd, vagy én szívesen minden százból tíz elengedéssel, így 420 helyett 380 forinttal szívesen megelégszem. Ha neked inkább tetszik ott felvenni számomra, vedd e kérésem figyelembe, és ne engedd, hogy a baj és aggodalom megöljön, az írás meg igen terhes és fárasztó. Őszinte tisztelettel, gyermekeim csókolva maradtam

Fráter Erzsébet




Hátra Kezdőlap Előre