DEVECSERY LÁSZLÓ
IDŐÖRVÉNY
Képpel írt versek

Városkapu Kiadó Őszikék Alapítvány, 2007
ISBN 978 963 87119 6 0

A szerző fotóival
© Devecsery László
TARTALOM
|
|
Időtlenül Égkapu.
|
|
|
Hársvilág Leng az illat, átölel,
|
|
|
Este Mint patak a hegyről Miként a gyors eső,
|
|
|
A sárkányölő A mesék meghaltak.
|
|
|
Fénymadarak Száll az idő... csobban a Szajna,
|
|
|
Kikötőben Nyugszik a jólét és hallgat a csend. Szabadon száll a lelke,
|
|
|
Il Santo Hiteddel tartod A galamb majd
|
|
Rejtőzik valahol... Talán odabent. Talán rejtőzik valahol. Hamis halálok többé nem kellenek.
|
|
|
|
Lesbia elment Talán őt keresed? Tétova tekinteted...
|
|
Goldoni Mosolyogsz, mester?
|
|
|
|
A fény mögött... Az ég mögött, az ív mögött,
|
|
A szavak... Kopár a csend. Golgota-csend. Magam vagyok. Imám elhoztam, Uram.
|
|
|
A halottakat kiharangozzák, a csendet eltemetik Csendet temetnek,
|
|

|
Felhők mögött az angyal... Öreg gesztenyefák övezik hajdan sírdombokkal nyugvó templomod. Szülőfalum csendjét. Múlt-koppanások. Gyermekkor. Zsolozsmák, litániák, roráték... Advent. A várakozás öröme. Advent: a Hargitán. Halkan a szóval! A hógörgeteg ránk zuhanhat. Fojtón ölheti magyarságunk szavát. Csendbe burkol és fagyba borít. Öreg gesztenyefák. Megpihenek alattatok. Harangszavak. Esti imára. Templomajtó nyikordul. Belépek harangjaid mozdulatai alatt. Oltárodra gyertyát lobbantok. Áldozati lángot. Az orgonán szellemkéz motoz... Boldogasszony, Anyánk... Ének simítja torkomat, s szavak. Boldog asszony. Boldogasszony! Anyánk! Imádkozz érettünk! Fohászkodj velünk! Adj szavakat a szótalanoknak! Édes Hazánkért! Magyarságunkért! Add, hogy megszülessen megnyugvásunk! Add, hogy megszülessen magyarságunk! Hogy egy legyen hitünk és halálunk! Egymásra találjunk! Minden zivatarban, kőomlásban, politikai hazugságban, ebben a megtépett-megtagadott, hűtelen világban. Mi Atyánk! Miatyánk! Aki a Földön vagy, szenteltessék meg a Te igazságod, jöjjön el a Te földi országod, legyen meg a Te akaratod, itt a Földön, miként a Mennyben is. Mindennapi magyarságunkat add meg nekünk ma, és bocsásd meg az ő vétkeiket, akik hitetlen hittel tagadtak meg Téged, s hiába szólt háromszor a kakas. Porba hulltak Péter intő szavai. Ők is megbocsátanak? Az ellenük vétkezőknek? Ne vidd őket a kísértésbe, szabadítsd meg világukat a gonosztól, mert Tiéd az ország, de övék a hatalom és a dicsőség. Hamisra mázolt szavakkal. Ninive. Jónás. Vétkesek közt cinkos némák. Jónás a hegyen pihen. Nem hull kénköves eső. Az Úr könyörületes. A próféta hiába vár. Testét hőség perzseli. Nincs menedék a tök levelei alatt. Nem kellett féreg, mely gyökeret pusztít. Terméketlen a föld, növény sem sarjad. Újkori Ninivék nem emelnek tornyot többé a jövőnek. Jónás átkozódik. Babits meg hallgat. Szentélyed tömjén-csöndjében ülök, mi Atyánk! Miatyánk, aki a Mennyekben vagy..., szenteltessék meg a szándék, hogy Himnusz-létünk, Szózat-halálunk szavai közt magunkra találjunk. Egymásra leljünk az áldott és átkozott ugarvilágban, amikor sivataggá vált a lélek, s hamis próféták serege homályosítja el a Napot. Magamra öltöm zarándok-lelkemet. Lépteim a Szentkúthoz* vezetnek. Szent kút. Legendát idéz. Szent László hitét, magyarságát. Víz csobban. Belekortyolok. Te fakasztottad. Távol nyugszol és mégis közel. Hazai föld egyik és másik. Hiába tagadják lator-lelkűek. Sírodból most is kikelhetnél. Tatárhordák dúlnak. Pusztítanak. Lelkeket tépnek. Csobban a víz. Belekortyolok. Forráshideg. Lehűti felizzó testemet. Jóllehet, sorsod sohasem vezette erre léptedet... Mégis. Mégis éltet: a hit, hogy a vizet Te fakasztottad. Szent kút. Erőd gyógyít. Kehelybe gyűjtöm vized harmatát. Átnyújtom a hitetlen szívűeknek. Arcomba öntik. Meghajolnak a közeli erdő fái. Zarándokutam visszavisz szülőfalum gesztenyefákkal ölelt templomába. Lobog, lobog a gyertya lángja. Egyetlen fény. Egyetlen ének. Egyetlen szó. Egyetlen haza. Nincs választásunk. Létünk vagy halálunk. A Semmiben Semmit sem találunk. Ámítások ködében vesztett magyarságunk. Tagadások hullámai. A kakasokat is megöltétek. Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem... Álságosak a számok is. Háromszor? Hányszor-ezerszer? Hány ezerszer? Koponyák hegyén vár már a sok lator. Közülük mennybe mennyi jut? Meg nem tér. Hetykén tagad! Valónál valóbb igazat. A koronát kitépik István kezéből: hasad a vászon és reped a kárpit, Mária hiába nyújtaná kezét. Boldogasszony! Anyánk! A jászolban felsír a Kisded. Könnycsepp a bölcsek szemében, fázós remegés pásztorok szava. Felhők mögött a didergő angyal. Békesség. A Földön? Jóakaratú embereknek? Hol vannak? Merre találom őket? Pusztulás vagy tíz igaz. Sebeket éget a fájdalom. A gyertyafény mégis fellobog. Nem hallgatok. Imára kulcsolt kezem még megremeg. Fázom. Itt belül. Reszketek. Ki a magyar most? Akit megtagadtatok? Vállamon komor angyalok. Glóriás csendünk egyre nehezül. Szavam falaknak feszül. Nem omlanak. Jerikó-falak, trombitás igazak. Ezek meg itt merednek előttem. Nekik ütközöm. Csontnál keményebbek. Kőmíves Kelemen árvája sír. Pusztul magos Déva vára? Hiába-áldozat? Asszonyhamvaid falakkal együtt romlanak... Teremts újjá bennünket, Uram! Talán az Édenkert nem zárul be mögöttünk többé. Újra, új világra, patyolat-igazságra, hithű magyarságra, mert másként elveszünk. Inog a törzsünk. Kitépték gyökerünk. Berzsenyi nem foghat tollat. Vész a tiszta erkölcs, s Buda vára. Ám épül és szépül a Bábel, felhőbe tép a torony. Nem a nyelvek, a szavak, a köpönyeget váltó lelkek hamisak. A torony mégis áll. Csákányunk szikrát vet. Csorbul. A hazugság meg sem csikordul. Uram! Küldd reá villámaidat! Sújtó felleged haragját! Hadd legyen eggyé házam, hazám és otthonom! Uram! Szülőfalum csendjében, gesztenyefákkal övezett templomod menedékében fohászkodom.
|
Tettektől vár magyarázatot
Évtizedek óta kísérem figyelemmel Devecsery László költői-művészi tevékenységét. Kezdetben csak a felnőttek világához szóltak a szavai. Hosszú ideje a gyerekeket is megörvendezteti verseivel és meséivel. Tudja: ők hordozzák a reményt.
Napjaink időörvényében szigorú pontossággal szól hozzánk. A játékosság mögött az irónia, és a társadalomkritika is ott rejtőzik.
Feszes szerkezetű, karcsú kötetet tart kezében az olvasó. Minden felesleges szótól mentes. Az újabb versek mellett néhány régi írás is szerepel a könyvben.
Képek és versek. Versképek és az alkotó fényképbe álmodott gondolatai. Kiegészítik egymást. A látásmód, a képi világ és a versszavak egysége itt teljessé válik.
Idő. Örvény. Időörvény. Az örvény lehúz. A költő hozzánk szól: fölemel. Tettekre, cselekvésre sarkall. Miként Illyés mondja a reformáció genfi emlékműve előtt tettektől vár magyarázatot: "melyek akár a gyermek magukért csak felnőtt korban felelnek".

Képek jegyzéke
Történelem: A tihanyi apátság alapítólevele
Időtlenül: Falumúzeum, Szenna
Fény-játék szőlőlevélen: Aranyhíd a Balatonon, borospohárral
Halálkatedrális: Csontkápolna, Kutná Hora, Csehország
Mielőtt...: Zsidótemető Prágában
Drót, drót, szögesdrót: Auschwitz
A fény hegyén: Balatoni alkonyat
Hársvilág: Ámor és Psziché, Louvre
Este: Garda-tói alkonyat, Olaszország
Párizsi találkozás Radnótival: A Saint-Germain l' Auxerrois templom, Párizs
A faljáró: Szobor Párizsban, Marcell Aimé Faljáró c. regénye alapján
Toronyvers: Az Eiffel-torony éjszakai fényei, Párizs
Kantáta: Rodin titok című szobra, Párizs, Rodin múzeum
La Pièta di Michelangelo:
Michelangelo: Pièta, RómaA sárkányölő: Szent György szobra, Prága
Sárkányos: Sárkányszobor a Wawel (királyi vár) alatt, Krakkó, Lengyelország
Fénymadarak: Éjszakai fények a Szajna fölött, Párizs
Kafka: Franz Kafka szobra Prágában
Egyszerű kép-let: A szerző fényképe az Adriai-tenger partján, Olaszország
Kikötőben: Jachtkikötő, Porto Santa Margarita-n, Olaszország
Il Santo: Padovai (Páduai) Szent Antal szobra, Padova, Olaszország
Rejtőzik valahol...: Júlia házának erkélye, Verona, Olaszország
Lesbia elment: Catullus szobra Szirmionéban, Garda-tó, Olaszország
Sóhajok: A sóhajok hídja Velencében, Olaszország
Goldoni: A neves vígjátékíró szobra Velencében
Virágjátékok (kankalin): A Szent Borbála templom gótikus virágai, Kutná Hora, Csehország
A fény mögött: A Szent Vencel templom részlete, Prága, Csehország
A szavak: Ugyanott
Tűzhalál: A mártír diák emlékműve Prágában, aki 1968-ban tiltakozásul felgyújtotta magát
Csendet, holtakat...: A Berzsenyi Dániel által ültetett szelídgesztenyefa, Niklán
Alkonyat után: A költő édesapjának fiatalkori képe
Ketten: Az alkotó és 86 éves édesanyja
Felhők mögött az angyal: Vasszilvágy temploma
Borító: Barbakán, Krakkó, Lengyelország
Belső Borító: Aréna (Colosseum), Verona, Olaszország
Jegyzet
* Szülőfalummal, Vasszilvággyal szomszédos község Vát. Ennek a határában található a Szentkút. A legenda szerint a kápolna melletti forrás vizét Szent László fakasztotta. [VISSZA]