CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
- Ungvár nevezete s eredete. Első lakosai. Földrajzi s helyirati állása a régibb időkben
- Ungvár emlékezetességei. A vár. A várpalota. A várkápolna. A vár kertei. A boszorkányverem
- Ungvár régi kiváltságai s egykori disze. A polgárok között felmaradt hagyomány. Bizonyitékok a város régi szabadalmainak igazolására. Legujabb lépések Ungvár városa autonómiája tárgyában
- A püspökség eredete s régi állása. Ezen püspöki megye belélete s vallási helyzete. Az egyházi egyesülés története ezen püspöki megyében, különösen Ungvár városában. Az egyházmegyei alapitványok
- Az ungvári róm. kath. egyház és paplak. A tanitói s orgonistai lak. A parochia régi jövedelme. A czeholnyai parochia és templom. A székes egyház és püspöki lakhely. A görög templom
- Az ungvári helvét hitvallásu egyház régi állása s szervezete. Ezen egyház történetének rövid képrajza s közelebbi ismerete
- Tanintézetek. A jezsuiták egykori társháza és iskolája. Kivonatok a jezsuiták társházának történetéből. A cs. kir. főgymnasium
- Az ungvári papnövelde eredete s megalakulása. A theologiai lyceum Munkácson s Ungváron. Ezen intézet nevezetesb eseményei
- A káptalan és szent szék. Ezeknek különféle alakjai
- Az ungvári g. kath. egyházmegyei árvaintézet és városi betegápolda. Ezen intézetnek célja s kegyes alapitói
- Az apácák nőnevelő intézete Ungvárott. Ezen intézet alapitói, gyámolitói s növendékeinek statistikai állása
Előszó
Körülbelül mintegy húsz éve már annak, midőn azon buzgó ohajtást fejeztem ki: vajha vállalkoznának szakértő honfiak, kik hazánk nevezetesb városainak részletes történetrajzát megirnák! Nézetem szerint ugyanis, ily munka nemcsak irodalmunknak nyujtana tetemes bővületet, hanem a menyiben minden monográfia kimeriti a maga tárgyát, nemzeti történelmünknek is.
Ezen meggyőződéstől lelkesítve, évek óta tanulmányoztam tehát Ungvárnak szép történeteit, mint oly helynek történeteit, hol honszerző őseink diadalénekében először zendűlt meg a magyar szó, s mely nemcsak első tanuja volt Pannóniában a magyar fegyverek dicsőségének; de sőt, egy évezreden keresztül csaknem szakadatlanul szinpada mindazon nagy harcoknak, melyeket atyáink a szabadság és vallás nevében víttanak. E felséges visszaemlékezések, nekem elég lelkesedést s kitartó türelmet nyujtottak a munkára, s a kitartó munka annyi anyaghalmazt, miszerint e könyv könnyen négy ennyire nőhetett volna, ha csupán lelkesedésemtől kérek tanácsot. Ezt azonban nem követhettem föltétlenűl; részint azért, mivel kitűzött tárgyam sem lévén az országos nagy közönség figyelmét ingerlő s igy sok vevőt igérő; részint pedig azért, mivel Ungvár rendkivüli szegénységénél fogva, távolról sem számíthattam oly jelentékeny anyagi támogatásra, mint például a gazdag Debreczen, Kecskemét vagy Szeged historiographusai.
Mindezek dacára bátorságot vettem magamnak, hazaszeretetem ezen csekély áldozatát is bemutatni. Nem sok ez; de életem deres napjainak azon gyümölcse, mely kedvezőtlen időviszonyok között bár, megérett, s illatát hűen megtartotta. Bizonyára nem fogom magamat soha sem szégyenleni a miatt, hogy ezen munkában oly érzelemmel irtam, mint azt nekem nemzetünk géniusza s az igazság istennője sugalta. Hídat akartam e ponton is emelni a multhoz, hogy láthassa a világ, miszerint a magyar is, mint minden nép, Isten képére van alkotva, s hogy mint Istennel rokon a maga szellemében, mindenha nemes, kitartó, termékeny, legyőzhetetlen s örök volt s leszen. Előpéldányaim nem levén, az ős források aknáihoz kelle leszállanom: s hogy a bányából nem hamis gyöngyöket hoztam fel: azt igazolni fogdák hű idézeteim.
Ungvár, augusztus 31. 1861.
Mészáros Károly