CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Gyűlnek körém
Alternatív valóságtan
Hova lett?
Hazaért
Miért bent?
Na ezért van...
Kell a Hős!
Egy bogárka élete
Apró lyukba
Elbújtam
Hátlátásra
Türkisz szerencse
Napjára
Ez nem lesz Petőfi...
Árnyék
Csakúgy, a demagóg...
Iszkol
Bulvár portya
Pocakból
Titokban
Lélek vándorol
Ahol az árja ellen
Újkori mentor
Rezgő levegő
Egypercesvers
Vadászat után
Szénpor
A dalnak
Cilinder
Csíkok és birkák
A két oldalán
Január után
Szájába vette
Hajcsapda
Felhő kontúr
Fallány
Miből faragjak rímet?
Vulkán mellett, reggel
Téltavasz
Mérj kéjt
Csobbanna
Fába vagy fénybe
Felszáll ám!
Vászonra
Este verve
Őzet
Létra
Ne félj már!
Barátságra
Valaki már megírta
Fejet hajt
Évvégére
Fehér habról
Az este, meg a víz
A három vadak
Harcos nyárhoz
Szomjas
Utószó
Előszó
Bonyolult szavakat gyártani, vagy a mondatokat kifacsarni úgy, hogy attól az olvasható jelentésén túl kapjon még egy, elsősorban érezhető értelmet, nem is olyan egyszerű feladat.
Az oka sem egyszerű, vajon mi értelme van bonyolítani az amúgy is kusza világot?
Bizonyára az értelme maga az oka, azaz az értelem feszegeti saját korlátait, mert a tanulás eredménye csak egy részről a tudás, a valódi értéke a hasznosítás. Hasznos pedig az, amit más is fel tud használni, inspirál, gondolatokat ébreszt, megfogalmazza az érzéseinket. Azokat az érzéseket, amelyek majd újabb inspirációkat szülnek és gondolatokat közvetítenek.
A következő oldalakat akár szárnypróbálgatásnak is definiálhatnánk, de sokkal inkább egy, a korlát-feszegető énemből eredő eredmény az ami megtölti.
Itt most csendesen, szikraként pattant sorok következnek, óvatosan, nehogy megszúrjanak, megégessenek!
LouiSe, 2007