CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
a 0. fejezet melyben a Krónika kezdődik, s a krónikás eszébe emlékek tódulnak, ezeket híven szeretné hátra hagyni, mert több érdekelt már sietve elfeledte vagy feledettnek tartotta, a mindenkori könnyebbség szerint
az I. fejezet melyben a krónikás az Úrhoz fordul, azért fohászkodik, hogy semmi se maradjon beszámolatlan
a II. fejezet melyben a krónikás egy korábbi diáklapra emlékszik
a III. fejezet melyben a krónikás a nyelvi képtelenségekről fest képességeket, akkor még a krónikás is jóhiszemű volt
a IV. fejezet melyben a jóhiszeműeket lebandázzák és elsőfokon megfenyegetik
az V. fejezet melyben a jóhiszeműeket elég komolyan újra kihallgatják
a VI. fejezet melyben a jóhiszeműeket felelőtlen apagyilkosokhoz méltónak cégérezik, nemcsak kihallgatják, hanem ismét megfenyegetik
a VII. fejezet melyben a jóhiszeműekkel tollbamondást gyakoroltatnak és azt nyilatkozatnak keresztelve aláíratnak, a sokat ismételt gondolat a tudás anyja nevében
a VIII. fejezet melyben a jóhiszeműek feltehetőleg szocialista építésünk ellenségeivel kerültek kapcsolatba
a IX. fejezet melyben a Sárkány a jóhiszeműeket, megint erőltetett menetben legyőzni próbálja
a X. fejezet melyben kitépték lelkeink egy darabját, de ez bárkit a legkevésbé sem érdekelt
a XI. fejezet melyben a jóhiszeműeket három ember megsajnálja, és kiáll mellettük
a XII. fejezet melyben fogadalmat tesznek, de semmi értelmét nem látják
a XIII. fejezet melyben erdélyi oktatási hagyományaink egyik büszke fellegvárának, nem a legdicsőbben vezetett szakaszáról szól néhány adalék
a XIV. fejezet melyben annak örülhet a krónikás, hogy a nagy, végső elhívás előtt elmondhatta azoknak, akiket érdekel
A Teremtő, ET és mik
A tojás a tyúkkal van
Előszó
A Bolyai Farkas Középiskola, Marosvásárhelyen tiszteletre méltó hagyományokat ápolt. Diákjai nemegyszer a város közéletében több feladatkörben olyan jelentős szerepet töltöttek be, amelyeket a más iskolák tanulói irigykedve szemléltek, bámulatára gyűltek. Nem egyedi eset, hogy az iskola formaruháját elpáholták az egyik-másik gyermeken, csak a kollégistákhoz való tartozása miatt. Én, 1964-1969 közé eső tanéveket töltöttem a neves kollégium falai között. Figyelmem középpontjába ugyan hamarabb került, még sokáig nem esett ki onnan. Tudok kiváló eredményekről, dicsőíthető és hírnevesítő szárnyalásokról. Voltak szép gondolatok és alkalmas példák. Hallottam némely kudarcokról is, emlékszem mélyrepülési időszakra. Voltak alkotásra és kibontakozásra serkentő időszakok, de hivatalosan vagy amúgy házilag akadályozó intézkedések is. Hallok még mesterséges feszültségekről is. Nem tisztem különben a tevékenység szakaszosítása, sem valamely mérlegelés felállítása. Volt részem jóban és rosszban. A hagyományok őrzése és tiszteletükhöz való ragaszkodástól a régen várt és feltételezett újításig, sőt érthetetlennek tartott formabontással is volt alkalmam találkozni. Mindent összevetve, helyes kis batyut kaptam az egész életemre. A nagyobb részét szívesen cipelem, odatartozásomnak példáját szívesen bizonygatnám. Az útravalóért hálával gondolok azokra, akik szívesen foglalkoztak, gyerekszemmel kisebb és nagyobb ügyeinkkel. Néha érezhető akadályoztatás ellenére is. Akárha nem épp tanulmányi dolgok lettek volna. De van egy kis rész, amit szívesen kivetnék már magamból. Nekem már túlviselt. Nem is nagyon szükségeltetett. Ide mellékelem. A Krónikát, a magam és két szerkesztőtársam hiányosan fennmaradt jegyzeteiből ollóztam, igyekezvén a hangulatot megőrizni, sajátos hitelességében. Tisztességes emlékezést próbáltam közzé tenni. Az egyéb csatolt írásaim szervesen a Bolyai szellemiség, közéletiségem révén került barátok és jó ismerősök, a bolyaistaságot tisztelők emlékének egy szelete.
A szerző