Fülszöveg

A kötet az elbeszélések mellett két kisregényt foglal magában, amelyekben Ambrus Zoltán kellemes, szelíd iróniával mond el egy-egy szomorú, érzelmes történetet. Tehát abból a fajtából való próza ez, amit minden korban szívesen olvastak az emberek, s így kissé érthetetlennek tűnhet az Ambrusra tapadt jellemzés, hogy tudniillik az írók írója volt. Az Őszi napsugár különc agglegény költőjének két elmafláskodott szerelmi ügye (melyek közül az egyik legalább bekerült az irodalomtörténetbe, de a másik még oda sem) és A tóparti gyilkosság két kiskamasz szereplője között a szívbéli barátság álarcában jelentkező vad és elkeseredett vetélkedés a másik feletti uralkodás megszerzéséért, amelynek végén két sikeres ember furcsa felnőttkori találkozása a sötét "poén" - annyiban azért valóban a művészet belterjes világába viszik el az olvasót, hogy az ő szükségszerű életidegenségükből, túlérzékenységükből és ugyanakkor vakságukból, gőgjükből és megalázott hiúságukból űznek egy kis gúnyt. Elnézően, életismerettel és érzékenyen.