Arisztotelész a Physicae Auscultationesben (Fizika, II. köt., 8. fej., 2. old.), miután megjegyzi, hogy nem azért esik az eső, hogy a gabonát megnövessze, és nem is azért, hogy a gazda szabadban csépelt gabonáját megrohassza, ugyanezt a gondolatmenetet a szerveződésre is alkalmazza, továbbá hozzáteszi (Clair Grece fordítása, aki a szóban forgó részt először említette előttem): „Mi akadálya van hát, hogy a test különböző részei a természetben pusztán esetleges kapcsolatban álljanak egymással? A fogak például adott szükség szerint növekednek, a metszőfogak élesek és tépésre alkalmasak, a zápfogak laposak és a táplálék összerágására használhatók; ám mivel nem ennek kedvéért készültek, mindez a véletlen eredménye volt. Ugyanez vonatkozik a többi részre is, ahol adott cél felé törő alkalmazkodást vélünk látni. Minden olyan esetben tehát, ahol a dolgok együttese (vagyis egy adott egész valamennyi része) úgy jelenik meg, mintha valamilyen célra készült volna, az egész fennmaradt, mivel egy belső erő hatására megfelelő alakot nyert, míg bármi, ami nem ilyen szerkezetű, az elveszett és elvész ma is.” E helyen a természetes kiválasztás elvének előrevetett árnyékát pillantjuk meg, de hogy Arisztotelész milyen kevéssé értette meg ezt az elvet, mutatják a fogak képződésére vonatkozó megjegyzései.