CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Mottó
A lírai művekről ismét, Röviden és másképp
Kiválasztottként
Jövőért áldozva
"Bábbá vált délibáb"
Tudatállapot
Barátaim!
Az 1956. év október 23-a utáni események egyre szétfoszló emlékére
Egykoron
A halottak napjára
A pillanat talánya
Egy pillantás a jövőbe
A tavaszom
Tavaszra várva
A tényszerű kényszerűség
A nagygyűlések után
Bennem élő pillanatok
A tudattalan pillanat
A puha rendszeralakítgatás szemelvényeiből
Könnykövekből katafalk
Undorból az iszonyatba
A titkok titkában
A múlton túl érve
Lét a halállal
Az összetört szívekben
Életem villanásaiból
Az ember
"A fejétől bűzlik a hal"
Sorsom éjszakája
Mindenkinél ott a rés
Belőlem bennetek
Emlékeimből
Ideámhoz
Egy pillanat villanása
Az ellentétek csapdájában
A hazug harácsolók
Szükségletemmé vált
Az önámító önimádó
Révetegen.
Minden kor abszurd abszolutizmusa
... bele a küszködésbe
Évfordulóm éjjelén
Áramlatában
Egy elképzelt demokrácia szólásszabadsága
A kétkedő tevékenykedő
Egykor a tévúton haladótól
Kényszerállomásom emléke
Jellemző kép
Előjogok és összefonódások
Érzelmi szemelvények I. Sorsfogó
Érzelmi szemelvények II. Kozmikus hurkaimmal
Különös állapotban
Még szeretem
Ideámhoz
"Reményemmel életembe fojtva"
Fohászom.
Mottó
A magányból kiölelő ágnak
Mi az irodalom?
Sajátos stílusirányzatom
B. Éváról Nekem higgy, ne a szemednek!
Epilógus
Bevezető
Írtam már néhányszor arról, hogy milyen verselést szeretek, vagy tartok kívánatosnak, de arról még nem szóltam, hogy mennyire zavaró, sőt unalmas tud lenni, ha egy egyébként jól szerkesztett, líraizált mű túlterjengése mellett fullasztóan filozofál, megjegyezhetetlen módon polemizál, stb.
A vers, jegyezzük már meg végre, a legtömörebb irodalmi műfaj, melybe ne zsúfoljunk bele minden bölcsességet, vagy akár egy egész életet!
Egy lírai mű, legyen gyönyörködtető, magvasan csattanó, vagy az érzelmekre bármilyen hatású téma, csak hosszú és így unalmas ne legyen, mert egy verset igazán soha nem lehet abszolút értelemben befejezni, csak mondanivalóját illetően jól lezárni. Ha nem így teszünk, akkor már más műfaj talajára tévedünk, melyet már másképp nevezünk...
Tehát, ne úgy érezze az olvasó, vagy hallgató, hogy milyen jó és szép gondolatok születtek, csak éppen a sok mondanivaló miatt nem tudja mindet szellemben - érzelemben befogadni, átkarolni és átérezni, s így új gondolatokká sem ihletődhetnek.
Nem, nem, mert a verseléskor a jóból is megárt a sok.
Kecskemét, 2005. szept. 1.
A szerző