XXIX. 1. Hogy penig mind a házi, ecclesiai* és polgári társaságbéli rend jobban épülhessen, szükséges dolognak tartatott eleitől fogva, hogy a felső rendek scholákot* állatnának, tartanának, melyekben az ifjúságot minden szükséges dolgokra s szép tudományokra még gyermekkorokban megtaníttatnák, hogy mind szüléjeknek, mind Isteneknek, mind penig hazájoknak jobban szolgálhatnának idejében. 2. Mely dolognak előmenetelire az ő hazájának jovát igazán kívánó fejedelemnek erre illendő alkotmányokat kell éppíttetni, a scholát* és abbéli személyeket jó privilégiomokkal kell megajándékozni, elégséges jövedelmet kell pékiek rendelni, tudós, okos tanítókot állatni. Ennek felette ezek mellé okos és eszes curatorokot kell a külső főrendből választani, kik a tanítókra vigyázzanak, disputatiókra*, examenekre*, promotiókra* feljárjanak sat. 3. A tanítóban, hogy tisztiben hasznosan járhasson el, megkívántatik, hogy tanításához illendő életet éljen, s tanítványinak jó s dicséretes példát adjon, hogy elég tudós légyen, hogy jó lelkiismérettel s isteni félelemmel amit tud, azt másokkal közölje, tanítványit mint atyjok, úgy szeresse. Tanítsa őköt világosan, röviden és teljességesen [tökéletesen]. Őköt Isten előtt való könyörgésében megemlítse. Ne légyen ajándékokon kapdosó; tanítványainak erkölcsöket és nyelveket igyekezze leginkább újítani. Egyedül csak arra igyekezzék minden dolgában, hogy tanítványival őmagát szerettesse; magát a külömb-külömbféle elmékhez jól alkalmaztassa. 4. A tanítás módjában penig ilyen módokot tartson: Egy időben csak egy dolgot tanítson, s azt is peniglen gyakorta úgy, hogy addig békét ne hagyjon neki, míg a tanítványok jól meg nem fogták; csak azokot tanítsa, amelyek szükségesek, nehogy a nem szükségeseket tanítván, a szükségeseket tanítványi ne tudják; okossággal éljen tanítványihoz, elméjekből minden unodalmot kivévén; amit egyszer tanított, elkérdje tőtök; őköt gyakran egymás közt a hallott dolgokból disputáltassa; az erkölcsteleneket megfeddje, de módjával való fenyítékkel, s a vétekre való alkalmatosságot elhárítsa. Adjon tanítványinak a pihenésre is időt s penig minden héten, úgy mindazáltal, hogy miatta el ne vetemedjenek; megintse ennek felette őköt arról is, miket kell még életekben tanulniok.
XXX. Immár a tanítványban is, minekelőtte magát a tanulásra adná, meg Mell látni 1. ha szereti-e a tudományt, 2. ha csudálkozó-e a tudománynak szép voltán, ha elég erős-e a tanulás alatt fekvő nehézségeknek jól elviselésére? Ezek benne penig feltaláltatván, tanulásához fogjon bízvást, melyben hogy jó előmenetelt vehessen, célt kell feltenni; az akadályokot elhárítsa, illendő eszközökkel is éljen. Itt penig a célnak nagynak kell lenni, mivel aki csak kevésre igyekezik, soha abból tudós ember nem lehet; a tanuló állapatjához illendőnek, állhatatosnak, mert ha a cél megváltozik, az eszközök sem lehetnek hasznosok. 3. A tudománybéli akadályok kilencek: A bűnnek mocska, mely a tudományt, ha annál szebb is, megmocskolja; a szennyesség, mely minden tanulókot majd elfogott; a félénkség, mely miá a tanuló tisztességesen kérdezkedni által ja; a magahittség és a tudománnyal megelégedés, mellyel a tanuló, amit soha nem tanult is, tudni láttatik magának, s másokkal is el akarja hitetni; a csak külön, magán való tanulás, noha vannak rendküvül való elmék, amelyek így mentek nagy tudományra; a haszontalan dolgon sok időtöltés; a sok tés-tova kapás, mellyel a két szék közt porban maradunk; a mód nélkül való és rendeletlen tanulás, mely az elmét erősen megtompítja; a tanítóknak megváltoztatása, mellyel amit az első épített volt, a másik azt legottan mind elrontja. 4. Az eszköz itt a maga gyakorlása, mely négy dologban vitettetik jól végbe, hogy tudniillik a tanuló szüntelen, mikor ideje vagyon, vagy olvasson, de mással vagy mást hallgasson vagy írjon vagy tanítson. 5. Az olvasásban ezekhez tartsa magát: A haszontalan gondolkodásokot elméjéből kivesse; ne sokféle, hanem jó könyveket igyekezzék olvasni; mindenféle tudományra egyet, a legjobb könyvet olvasson meg, melyhez úgy hozzászoktassa önnönmagát, hogy valamikor annakutána mást olvas, mind egy cseppig reája tudja vonni. 6. A más hallgatásában olyanokot igyekezzék hallgatni, akiket jól tudja, hogy őt szeretik, akiket tud, hogy tanításokban jó rendet tartnak; örömest s gyakorta, nem ímmel-ámmal kell ám mást is hallgatni. 7. Amit perig így olvastál s hallottál, első gondod a' légyen, hogy mást arra, ha lehet, mentést [tüstént] megtaníts. Hogyha nincs kit tanítanod, magadban afelől mindaddig gondolkodjál, míg elhiszed, hogy már el nem felejted. 8. Az írásnak ékesen és gyakorta kell lenni, ékesen azért, hogy jobb szívvel olvashasd, gyakorta, mert az olvasás, hallgatózás*, sőt még a tanítás s elékérdés is enélkül nem egyéb, hanem múlandó álom.
XXXI. Ekkédig mind a tanítóknak s mind a tanulóknak tisztekről közönségesen következik, hogy a scholák* rendiről is már szóljunk, mivel a megmondott tisztek ott vitetnek jól végbe. 2. A schola azért vagy anyai, vagy idegen nyelven való. 3. Az anyai scholának helye a várasokon imitt-amott a váras utcáiban lehet legjobban, a falukon perig ugyan a scholamesternél is meglehet, csakhogy ne abban a házban, amelyben a deákul tanulók vagynak. 4. Ebben a scholamesternek az őreája bízattatott kicsinydedeknek illendő ülőhelyet kelletik csinálni, úgyhogy a legénkék a háznak egyik felében magok ülhessenek, leánykák is hasonlóképpen a másikba. Magok nyelvén való olvasásra kell csak tanítania. Ugyancsak azon nyelven írásra, úgy mindazáltal, hogy reggel őköt csak olvastassa, deljest [délután] peniglen csak szintén írassa, mind olvasásoknak perig s mind írásoknak légyen célfok a Miatyánk, egy asztaláldás s egy étel után való hálóadás, egy reggeli s estvéli imádság, melyeket minekutána jól megtanulták mind olvasni s mind írni, a catechismus adattassék kezekbe, s azt hadd tanulgatdogalják könyv nélkül, azonba [azonközben] a szentírásból a Rómabéliekhez írt levelet vagy az Ótestamentomból egy szép históriát naponként írjanak ki, hogy az írást gyakorolván, az Isten igéjéből valamit tanuljanak. 5. Valamikor catechismusi tanítás avagy preadicatio esik, szorgalmatossággal rá menjenek, s hogy megfőnek, a mester őköt jól megkérdezze, ki mit tanult. Gyengédedekhez illendő fenyítékbe [fegyelemben] tartsa a gyermekeket, s ha lehet, édesgesse inkább, mint fenyegesse, verje. Az ilyen scholáknak tartások s feláltatások oly szükséges, hogy valamely országban, tartományban s várasban nincsen, megcsalhatatlan jele, hogy az az ország, tartomány és a váras a temérdeki tudatlanságnak tengerébe borult be s az Isten országától is messze vagyon. 7. Minekokáért szintén olyan szükséges a keresztvér s hazáját igazán szerető fejedelmeknek effélét állítaniok, mint másféle scholákot, holott azoknak is az a fundamentomok.
XXXII. 1. Az idegen nyelv, amelyen a scholák közöttünk szólnak, a deák, azaz a római nyelv. 2. Hogy azért a deák nyelven lévő tudomány hasznoson egészen taníttathassék valamely oskolában, legalább hét tanító személy kívántatik. 3. Kik közül kinek-kinek állapatjához illendő fizetésének kell lenni, hogy valamiképpen a szorgalmatos tanítástól el ne vonattassék. 4. Minekokáért a legelső, avagy inkább az alsó tanítsa az ő alattvalóit elsőben csak a magok anyai nyelveken (ha még nem tanulták) jól olvasni s jól írni a feljebb megmondott mód szerért. Ezt jól megtanulván, a deák nyelvben cselekedjék hasonlóképpen vélek, osztán a görögben, továbbá a zsidóban, végezetre (ha gondolja) az arabfai nyelvben is. Ezeknek utána keze alól bízvást kibocsáthatja s az előtte valónak ajánlhatja. 5. A második azért és az előtte való az ilyeténeknek adjon oly könyvet elejekbe, amelyben mind a hat arsnak (tudománynak), tudniillik a grammaticának, rhetoricának, logicának, mathematicának, physicának és theologiának derekasabb igéi meghatározva és elosztatva vagynak magyarul, sőt még a megemlített nyelveknek declinatiójok és conjugatiójok is, melyet vélek éppen megtanultatván, hasznát a jó authorokban megmutatni akarván s egyszersmind őköt a nyelveknek értésére juttatni igyekezvén, adja a Cicero könyvét De officiis* kezében és azt éppen exponáltassa* által, az exponáltattat ismét újólag deákra fordítsa, minekutána hasonlóképpen a Virgilius Georgicáit. Melyeket a tanítvány végbenvivén, a görög Új Testamentomból válasszon egy vagy két könyveket ki, és azokkal is szintén úgy cselekedjék, s osztán Hesiodust adja kezébe. A zsidóban evégre felvenni jó lészen a Samuel könyveit és a Dávid zsoltárit, ha másokot nem. Szép dolog volna az arabfai nyelvnek tanulására is így cselekedni valamely arabs könyvekkel. Ezeket osztán jól végbenvivén alóla a feljebb való classisba bocsáthatja. 6. Holott a tanító ezt cselekedje: Egy olyan rhetoricát magyarázzon az ő tanítványinak, amelyben a poetica is meglégyen, mivel az is ékesen szólásnak része. Profiteáljon históriákot nékik, mennél szebb ékesen szólással tudja. Minden héten egy-egy oratiót* declamáltasson* kivel-kivel közülük Ciceróból vagy Quintilianusból, amíg tízre nem telik, osztán a' meglévén, magokkal is írasson legalább annyit. E' penig végbemenvén, olvassák Virgiliust s Ovidiust mindaddig, míg verseket szépeket tudnak írni. Annakutána Demosthenesből és Isocratesből ismét görögül oratiót tízet declamáljanak, s megannyit componálván magoktól, olvassák Homérust, míg görög verseket is tudnak írni. 7. Innen osztán a logicára (és a több tudományokra, ki hová akar) általmehetnek. A logica tanítójának tiszti az, hogy azt magyarázza, hasznát a jó authorokban (tudós emberek írásában), azoknak elbontásokban s meg helyrerakásokban megmutogassa, miképpen illik belőle disputálni, módját elejekbe adja, az ellenvetések ellen megoltalmazza. 8. A mathesis tanítója az arithmeticát s geometriát tanítsa, az astronómiát is, ha kívántatik (nem érkezvén a physicus úgy reá) melléje vegye, mind a musicával egyetemben. Igyekezzék hallgatóit a mathematikai csudálatos szép dolgokkal megéleszteni. 9. A physicát penig aki tanítja, keressen igaz, de kevés principiumokot, azokból igyekezzék mindent megmagyarázni, a nevezet szerént való dolgokra ottan-ottan leszálljon, hasznokot evilági életre megmutogatván, az emberről való tudományban a medicinát is megmagyarázza. 10. Aki penig theologiát tanít, azt egészen tanítsa, azaz a hüt ágazatit a szentírásból megmutogassa, az ellenkezőkőt megcáfolja, a tízparancsolatból az embernek minden jó és gonosz cselekedetit megmagyarázza, tanítványit, mint féljék az Istent, megtanítsa, az ecclesia* igazgatására őköt oktassa, a szentírást renddel magyarázgassa, az ethicát, oeconomiát, ecclesiasticát, politikát a theológiával együtt szerbe tanítsa, a catechizálás is e' dolga volna, ha az ecclesiai lelki tanítókra nem bízattatott volna, de sokkal jobb, hogy ők vigyék azt végbe egy munkával, melyre a scholából* is kimehetni. 11. De ha ez a rendtartás nem tetszenék az irigyeknek, mivel nem őtőlök jött, vagy az értetleneknek, kik e dolognak hasznos voltát nem látják vagy a resteknek, kik a jón sem kapnak, bárcsak a' lenne, hogy az alsó classisban csak írni s olvasni tanulnának jól meg deákul. A másodikban a deák nyelvet jól megérteni s a grammatica szerént írni s szólani deákul. A harmadikban mind oratori s mind poetai módon a rhetorica szerént ékesen szólani ugyancsak deákul. A negyedikben csak a logicát és a methaphysicát. Az ötödikben csak az arithmeticát, ha a geometriát nem. A hatodikban csak a physicát. A hetedikben a theológiát. – Bizony, ha csak így lenne is, hamar világot [világosságot] látnánk és lerázhatnók magunkról ama megmondhatatlan gyalázatot, mely miá más nemzetségeknek csudáivá és csúfjivá lettünk volt; megküsebbíthetnők penig a tanulni idegen országokra járásunk miá esett rettenetes nagy summát, úgymint kik szegén hazánkból három esztendők alatt kitakarítunk tizennyolcezer tallért, azonba [ugyanakkor] penig ugyancsak ott fentereg a magyarság, amely sárban nagy költése előtt volt.