Bevezető

Napjainkban tanúi lehetünk a magyar irodalom és kultúra nemzetközi reneszánszának, szerte az egész világon. A magyar irodalom a magyar lélek tükre. Klasszikusaink és kortárs íróink a jelek szerint tartósan betörtek az eddig szinte elzártnak minősíthető piacokra. A hagyományosan magyar nyelvű és témájú irodalom mellett létrejött és növekvőben van egy olyan irodalom, amely nem szükségszerűen magyar nyelvű és gyakran egy elképzelt magyar világ témáira épül. Ezek a jelenségek jelzik a mai magyar irodalom új jellegzetességét: a sokszínűséget és nemegyszer a más kultúrákra gyakorolt megtermékenyítő hatását is. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy az utódállamokban a magyar irodalom létszükséglet. Az utódállamok irodalma külön kultúr-egészet jelent. Értékeket termel ki, amelyek az egyetemes magyar kultúra részét képezik s melyek egyben gyakran túlmutatnak a magyar kultúrvilág határain.

E tények tükrében felmerül a magyar irodalom és általában a magyar kultúrvilág határai újrafogalmazásának igénye. Mindezt a 20. század magyar történelme is szükségszerűvé teszi. A 20. század elejéig többé-kevésbé egységes magyar irodalom - ismert történelmi események következtében szociológiai szükségszerűségként - hárompólusúvá vált. A trianoni Magyarország írótársadalmára alapvetően két tényező hatott, illetve hat: az évezredes többkultúrájú közeg eltűnése és az irodalmi élet 1946-ban kezdődő és véghezvitt államosítása. Az utódállamok magyarságának irodalma a kényszerű emigráció jegyeit viseli magán: mint minden emigráció visszavettetve önmagára, szükségszerűen keresi a saját egzisztenciális központi jelentéseit és értékeit nemzetközi viszonyulásokban. Hasonló helyzetben van a nyugati magyar emigráció, amely - minden kényszerűsége ellenére - önkéntes emigráció. E kettőt együtt nevezzük mi Nagy Magyar Emigrációnak.

A Nagy Magyar Emigráció szerepe a magyar szellemi életben stratégiai jelentőségű, mert kulcsszerepet játszott és játszik az eredeti magyar kultúrértékek átmentésében és ezt felhasználva létünk és szerepünk újragondolásában. Garancia egyben az egyetemes magyar szellemvilág vitalitásának megőrzésében. A jövő magyarsága ennek a három pólusnak az összjátékából áll össze. A magyarságnak három középpontja van és ez megváltoztathatatlan.

Hogyan fejlődik e hárompólusú magyar irodalmi - és általában kulturális - élet a 21. században? Milyen hatások érik kívülről és milyen megtermékenyítő hatással lesz más világokra? Milyen összjáték alakul(hat) ki a különböző pólusok között? Milyen irányú fejlődésnek van 'piaca' a nemzetközi porondon? Kik jelennek meg, kik alkotnak ebben a kiterjedő magyar irodalomban? Mennyiben egyedi struktúrája révén a magyar nyelv, mint ennek az irodalomnak és szellemvilágnak a hordozója? Többek között ezekre a kérdésekre kívánnak válaszokat adni és útmutatást nyújtani felkért szakértő előadóink.

[...]