CÍMLAP
|
TARTALOM, UTÓSZÓ |
Tartalom
A Felföld
A Felföld
Bezerédiné
Drégelyi ének
A Tarpataki völgyben
Dal a szülőföldről
Dalos Péter
Szülőföldem szép határa...
A drégelyi várromon
Harangszó az Ipoly partján
Szob
Izenés
A veréb
Selmecbánya
Amerre én járok...
Ipolyság
Az Ipoly
Ünnepnapok, keservnapok
Petőfi
A szabadság ünnepén
Új magyar
Magyarnak születtem
Apró sírhalmok
Az akácfa
Szomorú ének
Rosszkor születtem
Az utolsó magyar
Magyarnak lenni...
Ének Tompa Mihályról
A halottak majd visszajárnak...
Magyar ősz
Muzsikaszó
Éj a szabadban
Vasúton
Van nekem egy könyvem...
Magyar háromság
Madách-ünnepen
Jókai
Nem imádkozom...
Kossuth
Vörösmarty szelleméhez
Vajda János
Halk tilinkó
Így ballagok a magyar úton...
Elmegyek meghalni...
Dacos magyarok
Megmohácsolt ég alatt
Mohács után
Bűnös magyar töredelme
Farsang
Kapisztrán
Kép
Riasztó
A haldokló gallus
A vén bolond
Vagyunk még magyarok
Mohács
Dermedés
A magyar holló
Örök bánat
Vagy-vagy
Szomorú bizakodás
Rendületlenül!
Zalabai Zsigmond: "Magyarnak lenni..."
Irodalom
Utószó (részlet)
"Sajó Sándor - írja a költő válogatott verseit előszózó dr. Bartha József 1937-ben - embernek és költőnek egyformán nagy volt. Emberi alakja néhány évtized múltával el fog halványulni, költői egyénisége szoborszerűen állandó marad az utókor előtt." Mivel a Sajó Sándor-i költészet napjainkra homályba merült, s az akadémiai irodalomtörténeti szintézis sommásan azt állapítja meg róla, hogy az ipolysági születésű poéta a korszak "harmad- és negyedbeli epigonjai közé tartozott" (V. kötet 7.1.), úgy vélem, ideje szembenézni a Sajó-hagyaték ellentmondásos megítélésének kérdéskörével, vállalva a rajongóan magasztaló, illetőleg sommásan elutasító vélemények serpenyői között mozgó mérlegnyelvnek egy friss, egy mai olvasat birtokában levő esztétikai értékítéletnek a feladatát is.
[...]
Ipolyság városa emléktáblát állíttatott lírikusunknak. Legyen kötetünk olyan kiadói tett, amelynek révén Sajó Sándor versei is visszatérnek közénk. Közénk, akik itt állunk a "magyar ég alatt", Vörösmartyval szólva: "Megfogyva bár, de törve nem", egy Sajó-verscímet idézve: Rendületlenül.