Bevezető előszó helyett

Görög hajónapló és hat történet alcímmel jelent meg 1960-ban, Londonban a Magyar Könyves Céh kiadásában ez a kötet. A cím titokzatos: vajon miért éppen halfejű a pásztorbot? A mű végére érve megkapjuk a magyarázatot erre a talányos jelzős szerkezetre. A görög hegyi pásztorok terelő botjának a végéről van szó, amely messziről úgy néz ki, mint egy kosfej (ha valaki múzeumban(!) látott ilyet), ám valójában ez nem egy kosfej, ami logikus lenne, hanem tengeri csikó. E díszítő elem eredeti jelentésének azonban létezik áttételes üzenete az olvasó számára, amit Cs. Szabó árul el: "a görög az egyetlen pásztornép, mely faragás közben fél szemét folyton a tengeren tartja". Ezáltal a "halfejű pásztorbot" jelképpé vált: a görög táj és az ősi pásztorkodó-halászó életforma szimbóluma lett.

A bevezetőben "London, 1959. december 8"-i keltezéssel olvashatunk Cs. Szabó görögországi utazásainak helyszíneiről. Írásaiban - sorra járhatjuk a bevezetőben listázott helyeket, ahol az írásmód képi ábrázolása miatt szinte fizikailag is részesei lehetünk a történeteknek - elkerüli a tanáros stílust, vagyis nem oktat, mint az esszéi egy jelentős részében. Élvezetes szépirodalmi stílusban megírt mű a hajónapló és a hat elbeszélés. Cs. Szabó eredetisége érvényesül mindegyik írásban, vagyis már az első mondatok megadják az olvasónak annak a lehetőségét, hogy térben és időben "in medias res" jelen lehessen.

Herodotosról, Homerosról és Lukianosról igazán szép és kimunkált mondatokat írt, ám ugyanilyen finom a megfogalmazás mód abban a műben is, amely a napló pár legszebb oldala, s Szent Pálról szól. Megfogalmazza a létezéssel kapcsolatos véleményét: "Minden embernek úgy kell vagy legalább is úgy kellene élnie, mintha rajta fordulna meg Isten végső igyekezete a halhatatlanságra a tiszta szellemlétben; az embernek kell folyton bátorítania Istent a belső szabadság példaadásával, hogy váljék meg a teremtés alacsonyabb formáitól. Végül magától az embertől is."

Három görög költő (Kavafis, Kazantzakis és Seferis) bemutatása is nagy szerepet kap a műben. A napló legemelkedettebb része azonban az a fejezet, amelyben Görögország közép- és újkori történetével foglakozik a szerző. A múlt és jelen - egymással összefüggő - szövevényes történelmi rendszerét láthatjuk át Cs. Szabó több dimenziós és dioptriás szemüvegén keresztül. A szintézist érdekes történelmi anekdoták teszik "emészthetőbbé", s az olvasó típusától függ, hogy melyikben leli nagyobb élvezetét. A naplót hat elbeszélés követi, melyek közül a Pótvizsga és A zászlós úr emelkedik ki a legjobban: különös légköre, egyéni hangulata, izgalmas esemény feldolgozása és a szereplők érdekessége tekintetében. A Bujdosó Mária című novella történelmi különlegessége az, hogy először a Látóhatár 1956-os ünnepi számában jelent meg először.

Legjobban az jár e könyv olvasásakor, aki Cs. Szabó asszociációit és szellemi párhuzamait képes élvezni, ugyanis számos kultúrtörténeti görög jelenséget szellemes könnyedséggel Gideig, Picassoig, Proustig és Wildeig vezet el és le.

Arday Géza