Előbeszéd (részlet)

A Régi magyar mesterségek és a Régi magyar mulatságok után most egy új kötetet állítottam össze a Magyar Rádióban elhangzott ismeretterjesztő előadásaimból. A Régi magyar históriák témaköre már nem olyan egységes; meghatározott, mint az előzőké volt, mégis mindegyike - célom szerint - a munka, a munkálódás körül forgolódik. Kétféleképpen. Egyharmada történelmünk egyik legterhesebb időszakának: a török hódoltság idejének hadas és békés köznapjaiból, a közösség életéből, munkájából világít meg egyes területeket. Kétharmada az egyénhez kötődik. Azon férfiak életét - s korukat - próbáltam megeleveníteni, akik másodsorban, a háttérben forgolódva, életünknek, sorsunknak jobbra fordulásán fáradoztak: az új meghonosítására törekedve fejlődésünket segítették elő. E férfiak életcélja a haza szolgálata volt, és bár példamutató szolgálatukat önzetlenül végezték, jutalmuk mégis a feledés lett.

A rádióelőadás szabott ideje - húsz perc - egyrészt színezésre, másrészt tömörítésre kényszerít, a lényeget tehát jellemző részletekkel kellett elegyítenem úgy, hogy egész legyen a kép. És igaz.

Historia est magistra vitae. A korba, az ember mellé állva próbáltam felidézni a múltat és aszerint értékelni - előremutatóan.

[...]