A Régi magyar mesterségek és a Régi magyar mulatságok után most egy új kötetet állítottam össze a Magyar Rádióban elhangzott ismeretterjesztő előadásaimból. A Régi magyar históriák témaköre már nem olyan egységes; meghatározott, mint az előzőké volt, mégis mindegyike – célom szerint – a munka, a munkálódás körül forgolódik. Kétféleképpen. Egyharmada történelmünk egyik legterhesebb időszakának: a török hódoltság idejének hadas és békés köznapjaiból, a közösség életéből, munkájából világít meg egyes területeket. Kétharmada az egyénhez kötődik. Azon férfiak életét – s korukat – próbáltam megeleveníteni, akik másodsorban, a háttérben forgolódva, életünknek, sorsunknak jobbra fordulásán fáradoztak: az új meghonosítására törekedve fejlődésünket segítették elő. E férfiak életcélja a haza szolgálata volt, és bár példamutató szolgálatukat önzetlenül végezték, jutalmuk mégis a feledés lett.
A rádióelőadás szabott ideje – húsz perc – egyrészt színezésre, másrészt tömörítésre kényszerít, a lényeget tehát jellemző részletekkel kellett elegyítenem úgy, hogy egész legyen a kép. És igaz.
Historia est magistra vitae. A korba, az ember mellé állva próbáltam felidézni a múltat és aszerint értékelni – előremutatóan.
Az előadások mostani megjelentetésekor, az előző két kötethez hasonlóan a szöveget, a műfajkülönbség követelte, inkább stiláris módosításoktól eltekintve változatlanul hagytam. Azóta meggyőződhettem, hogy a népszerűsítő ismeretterjesztés nyomtatásban is így érheti el a legjobban a célját. A részletek iránt érdeklődőket eligazítja a szövegek után közölt, előadások szerint csoportosított forrásjegyzék.
Az előző két kötethez hasonlóan minden előadásnál egy-egy jellemző ábrával törekedtem szemléletesebbé tenni a szöveget. Remélem, az Olvasó szívesen és haszonnal forgatja ezt a kötetet is.
A szerző