Bevezető előszó helyett

Az eredetileg hetven oldalas könyv két művet foglal magába. Münchenben jelent meg a kötet, 1973-ban, az Auróra Kiskönyvek sorozatban és Molnár József nyomdájában. Két esszében foglalkozik tulajdonképpen egy témával: az elsőben Petőfivel, a másikban Petőfinével. Valójában a két személyen kívül kézbe kapunk egy egész korszakot, pontosabban több évtized magyar világát. Nem csak a szabadságharc előtti és alatti időszakot vizsgálja a szerző, hanem ugyanúgy a Bach-korszakban találja az olvasó magát, mint például Párizsban és Pest-Budán, Erdélyben és Londonban. Megelevenedik egy korszak és életre kel egy nemzedék, s nem utolsó sorban egy fiatalasszony sorsa. Ha felidézzük Cs. Szabó könyve előtt Petőfi jóslatát a Szeptember végén című versből: "Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt", akkor nem lehet semmit a nagyon ifjú özvegy szemére vetni, hiszen ezt Petőfi éppen a mézesheteik alatt fogalmazta meg. Annak ellenére, hogy másfél évszázad alatt egy helytelen kép rögzült a "hűtlen" Szendrey Júliáról, és az irodalommal foglalkozók, érdeklődők és jól értesültek többsége úgy volt az özvegyi fátyolt eldobó fiatal nő személyével, mint Petőfi a Kárpátokkal: "Tán csodállak, ámde nem szeretlek". Ezzel a helytelen hagyománnyal szakít Cs. Szabó az írásaiban, amelyek e kötetben olvashatóak, hiszen nem könnyű nemzeti hősnek lenni, ám még nehezebb egy hős mellett élni és méltó társként viselkedni egy adott történelmi helyzetben. A Petőfi Párizsban című írás egy választási lehetőséggel foglakozik, mely felidéz egy korábban írt novellát, és Párizsba helyezi a főhőst és a történetet, ahol hasonló sors várt volna a vátesz zsenire.

Cs. Szabó azt írja, hogy "ő az egyetlen magyar költő, akinél szó és tett fedi egymást, a tett mindig bátorítás, a szó mindig követelés". Tényleg a költő az egyetlen, aki megjósolta, mint vátesz nemzete és saját, egyéni sorsát is. A kötet szerzője jogosan állapítja meg, hogy "Csalhatatlan ösztön működik tehát a fiatalokban, amikor időnként szobrához gyűlnek, mintha vágyaik varázsszerű teljesítéséhez elegendő volna a félkarja, ércből."

Arday Géza