Bevezetés

Az idegennyelv-oktatás európai története a latin nyelv oktatásával kezdődik. A latin nyelvével, amelyen évszázadokon át szinte minden elolvasható, s főként elolvasásra érdemes könyv íródott.

Miközben az idő múlásával a gyakorlatibb tudományok egyre inkább a nemzeti nyelvek felé fordultak, s eredményeiket ezeken a nyelveken rögzítették, a latin nyelv még sokáig megőrizte szerepét a társadalomtudományok és a kultúra sok területén. Első helye az idegennyelv-oktatásban is vitathatatlan maradt, hiszen latin nyelven íródott a létezett, létező és létezhető irodalom csúcsainak számító vergiliusi, horatiusi stb. életmű is.

A modern nyelvek oktatásának elterjedését a gyakorlat szüksége szülte. Ezeket a nyelveket kezdetben kifejezetten praktikus, s nem kulturális igénnyel tanulták. Az idegen nyelven elsajátítható kultúrát a latin auktorolvasás jelentette.

Idegennyelv-oktatásunk ma is gyakorlati igényű, az idegen nyelvek tanulói főként a külföldiekkel való közvetlen kapcsolat öröméért fordítanak időt és energiát más nyelvek elsajátítására. A nyelvtanulók egy másik nagy tábora szakmájának idegen nyelvű irodalmát szeretné tanulmányozni, s ha viszonylag szűk - és egyre szűkülő - is azoknak a köre, akik az illető modern nyelv (immár nem a latin) szépirodalmára kíváncsiak, azért akadnak még, akik ilyen céllal forgatják a nyelvkönyveket és szótárakat.

Az elmúlt évtizedekben megszaporodtak Magyarországon az irodalmi szöveg sajátosságaival, s az ilyen szövegek befogadásával és hatásával foglalkozó kutatások. Egyre inkább világossá vált, mennyire bonyolult szerkezetű a művészi igénnyel megszerkesztett szöveg, hogy a művészi közlés milyen jelentős mértékben különbözik a fogalmi közléstől, s hogy hatásmechanizmusa is merőben más. Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt az olyan nyelvészeti munkák száma is, amelyek az idegen nyelvek elsajátításának folyamatát bontották elemeire, s rámutattak, milyen sok buktató veszélyezteti e folyamat zavartalanságát.

Mivel a művészi közlés megértésével, befogadásával foglalkozó munkákban szinte kizárólag az anyanyelvű szépirodalmi szövegekkel kapcsolatos kérdéseket vizsgálták, másrészt az idegen nyelvű szövegek olvasásával kapcsolatos vizsgálatok pedig a fogalmi közlést tartalmazó szövegekre irányultak, érdekesnek látszott a két "nehéz" témának - a szépirodalmi szöveg befogadásának és az idegen nyelvű szövegolvasásnak - az összekapcsolása. A következő oldalakon erre teszünk kísérletet.