Kisérletet akarok tenni azon állásnak meghatározására, melyet Magyarország városjogai az európai városjogok rendszerében a múltban foglaltak el, s melyet a jelenben elfoglalnak.

Ezen czélból mindenekelőtt szükséges, hogy meghatározzam a városi élet alakulásának kiindulási pontját, s azon általános tényezőket, melyek Európaszerte a városi elem és a városi viszonyok kifejtésének alapul és irányadásúl szolgáltak; továbbá hogy ennek folytán feltüntessem előbb az egyetemes európai jogtörténelem szempontjából az egyes államokhoz képest a városjogok egykori rendezésének eredményeit, és a mai jogtudomány szempontjából a mostani városok jogi állását; azután pedig, hogy ezen vizsgálódással hazai városainkat hozzam összeköttetésbe, s névszerint saját jogtörténetünk és saját jogrendszerünk álláspontjából megállapítsam azon tekinteteket, melyeket azok a múltban és jelenben maguknak vindikálnak. Hazai városaink nevezete alatt egyébiránt ez alkalommal csak a tulajdonképi magyarországi, az erdélyi és a régi szlavóniai városokat értem. Azon országok városjogairól, melyek egykor a szent koronának részint » partes adnexae»-i, részint »partes subiectae«-i voltak, más alkalommal fogok szólni.