Bevezetés (részlet)

A Jókai-kódex a legrégibb magyar nyelvű, kézzel írott könyv. Felfedezője a lévai származású Ehrenfeld Adolf, később bécsi jogtanácsos. Ehrenfeld 1851-ben a nyitrai gimnázium hatodik osztályát végezte. Elbeszélése szerint egy júliusi délután osztálytársai régi könyvekkel dobálóztak az osztályban, és az egyik könyvvel megdobták őt. Ehrenfeld fölvette a könyvet, és rögtön látta, hogy igen régi. Alkudozásba kezdett azzal a fiúval, akié a könyv volt, és három modern könyvért megkapta tőle a régi könyvet. - Ehrenfeld szeptembertől Bécsben folytatta tanulmányait. A könyvet is magával vitte, és egy alkalommal megmutatta Homoky Ignác tereziánumi tanárnak. Homoky azonnal felismerte a könyv rendkívüli értékét, és Ehrenfeld beleegyezésével elküldte Pestre Toldy Ferencnek. Toldy lemásoltatta és bemutatta az Akadémiának, majd elsőként ismertette a nyelvemléket az 1862-ben és 1868-ban kiadott irodalomtörténetében, az előbbiben Ehrenreich-, az utóbbiban Ehrenfeld-kódexnek nevezve. 1862-ben a kódex visszakerült Bécsbe tulajdonosához. - 1872-ben Szarvas Gábor a Magyar Nyelvőr első évfolyamában részletesen foglalkozott a kódex nyelvtörténeti vonatkozásaival, s ő akkor Ferenc-legendának nevezte, mert nem tudta, hogy a Toldy említette két név közül melyik a helyes.

A múlt század hetvenes éveiben Volf György az Akadémia megbízásából kiadást készített elő a kódexből a Nyelvemléktár számára, azért Bécsben az eredeti kódex alapján ellenőrizte a meglevő másolatot, megvizsgálta a könyv papirosát, kötését, tábláját, majd 1881-ben a kódex részletes leírásával a Nyelvemléktár VII. kötetében kiadta, most már a Magyar Tudományos Akadémia beleegyezésével hivatalosan Ehrenfeld-kódex néven. - A magyar művelődés akkori irányítói több ízben megkísérelték a kódex megvételét, de Ehrenfeld semmiképpen sem akart megválni tőle. Ehrenfeld halála után örökösei már felkínálták a könyvet a Magyar Nemzeti Múzeumnak, de olyan magas áron, hogy az örökösökkel való többszöri tárgyalás sem vezetett eredményre. Az örökösök végül Londonban árverésre bocsátották a kódexet. Ekkor a magyar országgyűlés, attól félve, hogy így örökre elveszhet ez a jelentős kincsünk, megszavazta az 1000 angol font kikiáltási árat, és az egyéb kiadásokra szükséges 450 angol fontot társadalmi úton gyűjtötték össze, így került hosszú távollét után haza a kódex, és az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában helyezték el. Jelzete: Magyar Nyelvemlék 67. Az 1925-ben a Jókai-centenárium alkalmával hazatért, sok viszontagságot átélt könyvünket azóta hivatalosan Jókai-kódexnek nevezzük.

[...]