Bevezetés (részlet)

Ez a könyv az 1989-es rendszerváltozás utáni magyarországi rurális társadalmakban végbemenő gazdasági útkeresés megértéséhez kíván adalékul szolgálni.

A történések értékelése során ambivalens vélemények hangzanak el a vidéki társadalmakban végbement változások kapcsán, egyesek a "hagyományos paraszti kultúra" teljes eltűnésére hívják fel a figyelmet, mások új esélyt látnak a rendszerváltozásban, amely - véleményük szerint - "helyre állítja a szocializmussal kizökkent időt".

A jelenségeket folyamatként célszerű vizsgálni, mert a hagyományok permanens változásának eredményeként az 1989-ben megkezdődött rendszerváltozással, nem térhettünk vissza arra a korábbi lét és technológiai síkra, ahol 40 éve irányt változtattunk. Az a kilencvenes években gyakran felmerülő elképzelés, hogy két lóval, ekével, kapagéppel a gazdák onnan folytathatják a termelés visszakapott földjeiken, ahol a szocialista éra előtt abbahagyták, nyilvánvalóan illúzió volt.

A rendszerváltozást követően nem lehetett tudni, kik lesznek a jövő Magyarországának termelői. Akkoriban a kisüzemi gazdaságok felfutása volt várható (akár a nagyüzem mellett, akár helyette), tehát joggal merült fel a kérdés: mivé válnak a korábbi tsz dolgozók? Újra parasztságról esetleg utóparasztságról beszélhetünk, vagy nyugati mintájú farmerekké alakulnak a gazdálkodók? Mindenesetre láthatóvá vált, hogy az új típusú vállalkozói réteg mentalitásában, gazdaságszervezési módjában markánsan különbözik a korábbiaktól.

[...]

A rendszerváltozás lényegi eleme a termeléshez fűződő viszony, amelynek a szocialista érából származó meghatározó előzményei voltak. A legjelentősebb átalakulás egyike a kollektivizálást követően megváltozó gazdálkodási szisztéma. A nagyüzemi gazdálkodással megjelenő tudás nem hagyományokon alapuló, az idők folyamán kiérlelt tapasztalatokon nyugvó, a lokális térség aktuális szükségleteihez igazodott termelési mód volt. Sokkal inkább kísérleti úton létrehozott ismeret és technológia. Használatának lényege nem az adottságokhoz való alkalmazkodás, hanem a technológia működtetéséhez alakított, átformált környezet volt. Mégis a szocialista érában kialakuló háztáji termelés átmentett valamit a hajdan volt paraszti stratégiáktól. A személyes döntéshozatal köre jelentősen csökkent és visszaszorult a háztáji gazdaságokba. Az átformálódott eszközhasználat és termelési mód ellenére mentalitásbeli jellemzői alapján a háztáji gazdaságban felismerhetők a paraszti normák és értékrend egyes elemei, mint a saját munka kalkulálatlan volta, vagy a kiváró, az új jelenségektől idegenkedő, óvatosan változtató magatartás. Napjainkban az Európai Unióhoz csatlakozva, újra csak a technológiai váltást, az egyéni gazdálkodási rendtől markánsan különböző új termelési rendszerek kiépítését követheti nyomon a rurális térségekben gyűjtő néprajztudomány.

[...]