Fülszöveg

"Simonyit minden nyáron a legszebb színésznők vették körül a gyulai strandon. Akkortájt I. volt vágyaink tárgya, filmjeink sztárja. Ropogós és bánatosan huncut szemű. Szakszervezeti fegyelmit vállaltam volna ringó csípejének csupán a látásáért - persze nem úgy, hogy Simonyi karján libeg. Márpedig ott lejtett a Százéves cukrászdából jövet. Megálltak az újságosbódénál, s ahogy a költő fölpillantott, észrevette, hogy a pártbizottság függönyei mögül lesik őket. - Drágám, harapj meg! - mondta Simonyi." Persze nagyobb huncutságok is megesnek e kötet írásaiban, hisz többek között arra keresik a választ, hogy Közép-Európában a szerelem hogyan élhetett és halt, ha halnia kellett, szökésen, börtönön, halálon át.

Pünkösti Árpádot nemcsak a Népszabadságban vagy a Mozgó Világ-ban megjelent riportjaiból, szociográfiáiból, hanem például a Rákosiról írott könyveiből is ismerheti az Olvasó. A kilencvenes években született legjobb írások közül némelyik akár novellaként is olvasható. De kivétel nélkül mindegyik az emberi sors forgandóságaira keresi a választ. Azt kutatják például, hogy az orvos miért halandóbb a betegeinél, hogy mi is az a Balczó-jelenség, vagy hogy mit keres egy falkavadász a kabinsoron. Nem egy félszázados történet is akad a sorban, de megfakult esemény, mese egy sem, mert Pünkösti figyelme mindig egy-egy emberre tapad, aki képtelen levedleni a sorsát, korát, közös történelmünket.