a: hajtás
b: Szárrészlet virágzó fürtökkel
c: Bimbó (nagyítva)
d: Virág, csúcsán összefüggő szirmokkal (nagyítva)
e: Porzók és fiatal termés (nagyítva)
f: Termésfürt (tulajdonképpen buga)
g: Mag hasi oldalról és szemben (nagyítva)
h: Csíranövény.
Szárkacsokkal kapaszkodó kúszó cserje (lián). Levelei tenyeresen erezettek, karéjosak. Zöld színű, apró virágai dúsan összetett fürtben (bugában) állnak. Termése - a fajtáktól függően - különböző színű, ízű, alakú és nagyságú bogyó. Már a korai kőkorszak óta termesztett növény. Elterjedése Eurázia szubtrópusi és enyhe éghajlatú mérsékelt égövi nyugati részére esik. A bortermő szőlő legnagyobb alakgazdagsága Transzkaukáziában figyelhető meg, ezért a keletkezési központ valószínűleg ezen a vidéken van. A termesztett szőlők őséül sokan a ligeti szőlőt (Vitis silvestris Gmel.) tekintik.
Magyarország területén a szőlőtermesztés kezdetei a római időkre nyúlnak vissza. Jelenleg az ország mezőgazdaságilag művelt területének kb. 3%án termesztenek szőlőt, amelynek túlnyomó többsége (90,9%-a) borszőlő, és csak igen kevés a csemegeszőlő. Híres magyar borvidékek a következők: soproni, neszmélyi, móri, somlyói, Badacsony-Balatonfüred-csopaki, Balaton-melléki, mecseki, Villány-siklósi, szekszárdi, egri, debrői, gyöngyösvisontai, tokajhegyaljai stb. Magyarországon elévülhetetlen érdemei vannak a szőlőnemesítésben Mathiász Jánosnak. Az ő fajtái közül legnevezetesebb a "Csabagyöngye", "Erzsébet királyné emléke", "Ezeréves Magyarország emléke", "Szőlőskertek királynője". Hazánkban szinte mindenütt megterem, de előnyösebbek számára a meleg, déli lejtők, a vulkáni és a tápanyagban gazdag lösztalajok.
Kisebb részben nyersen fogyasztják, nagyobb részben bort, pezsgőt, pálinkát, borkősavat stb. készítenek belőle. Mint exportcikk is jelentős. A szőlőbogyó tápértékét cukor-, vitamin-, szervessav- és sótartalma adja.
Magyarország területén a szőlőtermesztés kezdetei a római időkre nyúlnak vissza. Jelenleg az ország mezőgazdaságilag művelt területének kb. 3%án termesztenek szőlőt, amelynek túlnyomó többsége (90,9%-a) borszőlő, és csak igen kevés a csemegeszőlő. Híres magyar borvidékek a következők: soproni, neszmélyi, móri, somlyói, Badacsony-Balatonfüred-csopaki, Balaton-melléki, mecseki, Villány-siklósi, szekszárdi, egri, debrői, gyöngyösvisontai, tokajhegyaljai stb. Magyarországon elévülhetetlen érdemei vannak a szőlőnemesítésben Mathiász Jánosnak. Az ő fajtái közül legnevezetesebb a "Csabagyöngye", "Erzsébet királyné emléke", "Ezeréves Magyarország emléke", "Szőlőskertek királynője". Hazánkban szinte mindenütt megterem, de előnyösebbek számára a meleg, déli lejtők, a vulkáni és a tápanyagban gazdag lösztalajok.
Kisebb részben nyersen fogyasztják, nagyobb részben bort, pezsgőt, pálinkát, borkősavat stb. készítenek belőle. Mint exportcikk is jelentős. A szőlőbogyó tápértékét cukor-, vitamin-, szervessav- és sótartalma adja.
