a: "Francia fehér" fajta virágja és magja
b: "Pitvarosi" tájfajta virágja
c: "Hohenheimi drapp" fajta virágja és magja
d: "Német" tájfajta virágja
e: "Sokszirmú" díszmák virágja
f: "SC morfin-mák" ópium-érett és érett tokja, magja
g: "Pitvarosi" tájfajta érett tokja és magja
h: "SB morfinmák" érett tokja és magja
i: "SD morfin-mák" ópium-érett tokja
k: "SD morfin-mák" érett tokja és magja
1: "Soktermőjű" mákfajta termői.
Egyéves, 50-160 cm magas növény. A szár és levelek kopaszak, kékesderesek. Felső levelei épek, szárölelők, szélük fodros, fűrészelt. A nagy, kb. 10 cm átmérőjű virág alakja, mérete, színe fajtánként változó, a fehértől a sötétliláig igen különböző színárnyalatok fordulnak elő. Toktermése is fajtánként változó, mind az alakot, mind a rekeszek számát és a felnyílás módját illetően.
Hazája valószínűleg a Kelet-Mediterrán és Perzsia. Egyik legősibb kultúrnövényünk, több mint 4000 év óta ismerik és termesztik. Kis területeken a legkülönbözőbb talajokon termeszthető, üzemi termesztésére azonban a középkötött vályog-, homokos vályog- és jó erőben levő barna homoktalajok a legalkalmasabbak.
Keleten és a Balkánon ópiumnyerés céljából, Közép-Európában pedig sokáig inkább olajtartalmú ehető magjáért termesztették (különböző tészták, étolaj, festékgyártás, takarmánypogácsa, szirup stb.). Az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a szárazra érett kicsépelt máktok felhasználása gyógyszeripari nyersanyag (elsősorban morfin-nyerés) gyanánt, a Kabay J. által kidolgozott világhírű eljárás nyomán.
Hazánkban szélesebbkörű termesztésben szereplő mákfajták: "Hatvani zárttokú kék mák", "SB morfin-mák", "SD morfinmák", "Fertődi (Eszterházai)". Külföldi ismertebb fajták: "Hohenheimi", "Mahndorfi", "Eckendorfl" stb. Vannak teltvirágú, díszként ültetett, valamint többféle étkezési célra szolgáló fajtái is.
Hazája valószínűleg a Kelet-Mediterrán és Perzsia. Egyik legősibb kultúrnövényünk, több mint 4000 év óta ismerik és termesztik. Kis területeken a legkülönbözőbb talajokon termeszthető, üzemi termesztésére azonban a középkötött vályog-, homokos vályog- és jó erőben levő barna homoktalajok a legalkalmasabbak.
Keleten és a Balkánon ópiumnyerés céljából, Közép-Európában pedig sokáig inkább olajtartalmú ehető magjáért termesztették (különböző tészták, étolaj, festékgyártás, takarmánypogácsa, szirup stb.). Az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a szárazra érett kicsépelt máktok felhasználása gyógyszeripari nyersanyag (elsősorban morfin-nyerés) gyanánt, a Kabay J. által kidolgozott világhírű eljárás nyomán.
Hazánkban szélesebbkörű termesztésben szereplő mákfajták: "Hatvani zárttokú kék mák", "SB morfin-mák", "SD morfinmák", "Fertődi (Eszterházai)". Külföldi ismertebb fajták: "Hohenheimi", "Mahndorfi", "Eckendorfl" stb. Vannak teltvirágú, díszként ültetett, valamint többféle étkezési célra szolgáló fajtái is.
