Zárszó

Sosem volt tehetségem a naplóíráshoz. Bár diákkoromban többször nekiveselkedtem (általában valamilyen, akkori életemben súlyosnak látszó probléma miatt), amint dühöm vagy bánatom csitult, úgy vált egyre fárasztóbbá az írás, míg aztán néhány hét alatt teljesen abbahagytam. Így aztán mindig is nehezen értettem meg azokat, akik létük minden apró rezdülését tintába öntötték - úgy véltem, felesleges időfecsérlés, hiszen a rosszat úgyis jobb felejteni, a jókra pedig örökké emlékezni fogok.

Finta Kata műveit olvasva azonban rájöttem, mekkorát tévedtem: lehetetlen az emlékeket a maguk részletességével felidézni pusztán a fejemben keringő képek által - a betűk sokkal tévedhetetlenebbek. A szerző ezt már fiatalon tudta, ezért következetesen naplót vezetett mindenről, ami vele történt, s akkor még tán maga sem sejtette, hogy ezek a köznapi események egyszer történelmének, történelmünknek felidézésében és feldolgozásában lesznek segítségére.

Ahogy a korábbi kötet (Üvegerdő), a Varázslatos este című prózaválogatás is a szerző saját életének történéseibe enged bepillantást - az ifjúkort felidéző naplórészletek valamint az azokból ihletet nyerő emlékezet lenyomatai az elbeszélések és a karcolatok, melyekben újabb képekkel gazdagodhatunk a szülőkről; beleszagolhatunk a háborútól füstölgő otthonokba; képzeletben bevásárolhatunk a moszkvai Gum-áruházban vagy megállapíthatjuk, hogy az emberi (jelen esetben férfiúi) gyarlóság nem korfüggő. Ezek mellett azonban a közelmúlt eseményei is befurakodtak a történetek közé: megtudjuk, a szerző milyen viszonyba került immár nyugdíjas korában a számítógéppel, miként tanult meg vezetni, mi a véleménye a bürokráciáról (s vajon változott-e a helyzet az idők során), vagy hogy hogyan élte meg hazánk uniós csatlakozását.

Bármilyen - első pillantásra száraz - témáról is szól Finta Kata, gondosan válogatott szavai izgalmassá és élvezhetővé fűzik a történéseket. Legszívesebben a lábához telepednénk, mint a gyerekek, s forró kakaót kortyolgatva hallgatnánk meséit estéről estére: a meséket, melyeket nőkről, férfiakról, életről, halálról, háborúról, békéről, álmokról s a valóságról ő maga élt meg egyszer.

Sosem volt tehetségem a napló-íráshoz. Finta Katának azonban igen - s ennek újabb letehetetlen bizonyítéka ezen elbeszélés- és karcolatválogatás. Olvassák csak, s ne csodálkozzanak, ha hajnalig tart majd a Varázslatos este.

Pákozdi Gabriella
2007