CÍMLAP
|
A fele sem tudomány TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Napok, holdak, elmúlt csillagok
A jó öreg Dugonics
Régi asszonyokról
Kopolyakút
...Szót kért egy fiatal huszárkapitány...
Petőfi-morzsák
Bolond Istók
Van-e Petőfi-kultusz?
Kertbeny
Emlény
A szabadsajtó rabja
Magyar nyelvmester Bécsben
A vármegye emlői
Ki írta Az ember tragédiájá-t?
Arany-emlékek
Jókai
A láthatatlan embernél
Gárdonyi ismeretlen munkái
Don Vigole
Élőfa ünnepén
A költő
Énisz-tenöm, jóisz-tenöm - avagy magánvélemény az irodalomról
A halhatatlanság körül
Tömörkény
Steingassner a poszton
A legokosabb magyar emberről
Az égig érő diófa
Kedves öreg árnyak
Utolsó látogatás a várúrnál
A fele sem tudomány
Fölkarolom Kopernikuszt
Egy észre nem vett millenniumról
Jubileum
A növények csodálatos élete
Utazás grammatikában
A csoda - a Hamlet-előadás bevezetése
Az első október 6.
Fodor Jozefa
Magas vendégem volt
Társaságos víg mulatságok
Középiskola
Enyheges, belörmész és egyéb altiszt
Ijedős embereknek
Jó gyerekekről és nem jókról
Consistorium calvinistorum
Mikor a fény beteg volt...
Nyelvtanóra
Usuk-pusuk, avagy atyafiak föltekintése
Szeretném megnyugasztani azt a szegény Spenglert!
Hogy készült az Akadémia?
Bort iszik a magyar ember
A magyarság virágai
Régi számok
A krák
Magyarok szimfóniája
Nyelvrontás
Legkedvesebb királyaimról
Fata nummorum
Nagi magiarosodás honunkban
Az első akadémikusok
Az út az ichórig
A hála az Akadémia napirendjén
Rossz csillagok járnak
Népies növények a Kiskunság flórájában
Pégi pesti "intézetek"-ről
Fülszöveg
Móra Ferenc két nappal a már fél éve biztos halála előtt még felült az ágyban, odahúzta maga elé a papírt és a tollat, körülbelül akkora erőfeszítéssel, amekkorával sziklát hengergetnek dantei figurák a barlang szájából - felemelte a szivart, tűnődve nézett ki az ablakon, s aztán... elkapta a hintát... írni kezdte a szavakat, hogy vasárnapra ott álljon a kolumnás cikk, a produkció, ahogy az elkényeztetett közönség megszokta tőle... Utolsó cikkét csakúgy megírta, mint a többit: a bölcs, mosolygós magyar úr anekdotázó szemléletében vitázott a kor legnehezebb (s legnehézkesebb) gondolkodjával, Spenglerrel; néhány mondatban készen volt a tárgyi bírálat s a felhozható ellenérvek, kétszáz esztendő hátterében - utána egy dupla paradoxon, optimizmusról és pesszimizmusról, előbbi győzelmét hirdetve, s végre a talpraesett ötlet - bocsánat, hölgyeim és uraim, de nem biztosíthatom önöket, hogy a legközelebbi vasárnap ugyanitt találkozunk: lehet, hogy közbejött halálom megakadályoz a pontos megjelenésben.
Karinthy Frigyes