Bevezetés

Az 1980-as évektől rendelkezésre álló Internet óriási változásokat hozott - többek között - a tudományos kommunikációban. A tudomány a gazdasági növekedés motorja, kulcsszerepe van egy állam egzisztenciális megítélésében, társadalmi és gazdasági fejlődésében.

Az új technológiák és az Internet drámai módon javították a tudományos publikációkhoz való hozzáférést a kutatók számára. A kiadók megindították a tömeges digitális terjesztést és lehetővé vált a hagyományos, nyomtatott folyóiratok online elérése, amely nagy előnyöket biztosított mind az olvasó számára, mind a tudományos életnek. A tudományos folyóiratok alapvető terjesztői az új tudásnak az akadémiai közösségen belül és kívül egyaránt.

A fejlődés azonban problémát is hozott magával, legfőképpen gazdasági téren, ugyanis a tudományos tevékenység túlnyomó része köztámogatásból folyik, viszont a kereskedelmi kiadók piacon elért monopolhelyzete miatt, végül a közpénzből finanszírozott kutatók, illetve a szintén közpénzből fennálló könyvtárak vásárolják meg.

A kutatás finanszírozása gyorsabb léptekben nőtt, mint a könyvtárak beszerzési kerete, ez pedig számukra elhúzódó pénzügyi nehézségeket eredményezett. A tudományos élet produktumai és az ezekhez való hozzáférés között egyre nagyobb szakadék húzódott, s ennek megoldása, halaszthatatlan lépések megtételére késztette a szakembereket. Az első lépésekben segítség volt az új technológiák által kínált lehetőségek; ezekre tekintettel a tudományos információkhoz való nyílt hozzáférés propagálása és támogatása teret nyert a kutatói közösség körében és a kutatással kapcsolatos szervezeteknél.

Egy sor olyan kezdeményezés jött létre, melyek egy közös cél érdekében léptek fel, a tudományos kommunikáció újjászervezéséért és fejlesztéséért, hogy méltányos, igazságos és demokratikus legyen az információforrások elosztása és terjesztése.

A Nyílt Hozzáférés Kezdeményezés megértéséhez végig kell venni az Open Access történetét, melyben látszik, hogy történések hosszú folyamata előzte meg a kezdeményezés kialakulását; megismerhetjük, melyek voltak a kiváltó okok, melyek éltre hívták e projektet; mi volt rá a világ reakciója, milyen kezdeményezések indultak el nemzetközi szinten és hazánkban; milyen új eszközöket és lehetőségeket teremtett meg. Dolgozatomban végigveszek néhány példát a külföldi és hazai repertoárból, melyek sokszínűsége tükrözi, hogy a szakemberek komolyan vették a tudományos kommunikáció alapvető megváltoztatását, és ezért olyan programokat hoztak létre, melyek hivatottak e kommunikáció új paradigmájának eszközéül szolgálni.

A magyarországi helyzetet vizsgálva képet kapunk arról, hol tart most az OAI-kezdeményezés hazánkban, milyen fejlődésen mentünk keresztül, mik azok az esetleges hiányosságok, melyekben még fel kell zárkóznunk nyugati társainkhoz képest.