Előszó (részlet)

A gyakorlati bányásznak egyik fő feladata biztosan tudni, hogy a kezelésére bízott bányának egyes részeiben mi volt, és a fejtés milyen körülmények közt s milyen eredményekkel eszközöltetett? Ha régi bányával van dolga, annak nagy részét nem láthatja, mert el van fúlva, be van omolva, vagy be van rakva; a régi térképek nem adnak a mívelés minőségéről semmi felvilágosítást; a rendelkezésére álló történelmi jegyzetek rendesen száz évre is alig terjednek, a szóbeli hagyományban pedig rendesen még akkor sem lehet bízni, ha valaki azt mondja, hogy maga látta azt, a mit elbeszél.

A kívánt adatok pedig megvannak, csakhogy egyik vagy másik irattárba eltemetve, hozzáférhetetlenek. Rendkívül gazdag e tekintetben a selmeczi bányaigazgatósági levéltár, melyben egyes régi adatok után keresgélve arra a meggyőződésre jutottam, hogy kevesbbé fáradságos, és sokkal háladatosabb munka lenne e levéltárt legrégibb irataitól kezdve tüzetesen átnézni, és belőle minden érdekest kijegyezni.

E meggyőződésből kiindulva, és tekintve, hogy szaktársaimnak és a hazai bányászatnak igen becses szolgálatot fogok vele tenni, hozzáfogtam a nagy munkához, ámbár előre láttam, hogy azt alig fogom befejezhetni, mert a sok időt rabló munka, egyéb teendőim mellett, csak nagyon lassan haladhat kezem alatt.

Nem a bányavárosok, de nem is a bányászat általános vagy jogi viszonyainak történetét óhajtom megírni; e czélra az enyémnél avatottabb tollal bír irodalmunk; hanem a bányamívelés fejlődésének változatait, az egyes bányák mívelésének történetét akarom egybefüggően, áttekinthetően közölni, tehát különösen a bányász közönségnek kívánok szolgálni oly adatokkal, melyekre nagy szüksége van.

Kutatásaim kezdetén azt véltem, hogy csak a selmeczi bányamívelésre vonatkozó adatokkal fogok irattárunkban találkozni, de csakhamar meggyőződtem, hogy az alsó-magyarországi bányakerület egyetemes történetének adatai vannak itt együtt, a mi igen természetes is, mert e kerület kezdettől fogva egy egységes igazgatás alatt állott, melynek irattára régebben Körmöczön, s azután Beszterczebányán volt ugyan, de később a fő kamarai grófok székhelyével Selmeczre áthozatott; így tehát munkámból Alsó-Magyarország bányamívelésének története lett, melyet előadva folytonosan tekintettel kellett lennem hazánk történelmének főbb eseményeire is, mert ezek mindig, de különösen régibb időkben, a legnagyobb hatással voltak a bányászati ügyek menetére.

Az országos történelem keretébe foglaltam tehát bányamívelésünk eseményeit; ennek, és ama körülménynek, hogy régibb időkből csak igen kevés adatokkal birunk bányamívelésünk minőségéről, szükséges következménye az, hogy e kötetben igen sok, és különösen az első fejezetekben túlnyomó az általános bányászati és az országos történelmi adat a bányamívelésihez viszonyítva; de már a kötet vége felé is meggyőződhetik a figyelmes olvasó, hogy ez adatok a kellőnél több helyet nem foglalnak el.

[...]

Munkám könnyebb áttekinthetése végett szükségesnek tartottam néhány okmányt, melyek bányászati iparunk fejlődésére némi világot vethetnek, és néhánynak kivételével tudtommal eddig kiadatlanok, a kötet végén egy külön okmánytárba foglalni; s ezt óhajtom tenni a következő kötetekben is, hogy a selmeczi bányaigazgatóság levéltárában létező úgy általános, mint különösen bányamívelési szempontból érdekesebb okmányok köztudomásra juthassanak.

Selmeczen, 1882. márcziusban.

Péch Antal