A nemzetvezető szemléje

Egyszer csak erős kürtölés hallatszott, a nyilas katonák adták előre egymásnak szájról szájra, hogy balra tarts. Félre is húztunk az út jobb szélire, és három kis személykocsi húzott el mellettünk. Miután megelőzték a századot meg is álltak. Mindjárt hallszott a parancs: Századparancsnok, előre! Századosunk éppen a század hátulján lovagolt, megszeppenve vette át a parancsot. Egy kicsit zavarba jött, kérdezte az egyik őrt, kik hívatják, és hogy jelentkezzen nekik. Az meg akkor azt mondta, hogy Szálasi Ferenc, és nemzetvezetőnek szólítsa.

Századosunk előrelovagolt és vagy tizenöt méterre megállt, katonásan jelentette, hogy: A 302/113 levente lövészszázadot Sopronba vezényelték kiképzésre, és oda viszem! hangzott a válasz. Kérem a nyílt parancsot! Előrelépett, és átadta a nemzetvezetőnek. A nemzetvezető elégedett volt a hivatalos nyílt paranccsal, aztán végignézte a századot, amint elcsoszokáltunk előtte. Volt is mit nézzen, mert elég rongyosak voltunk. Lábunkat alig húztuk a fáradtságtól a nagy hóban. De azért volt mit lásson, mindenkinek volt valami kenyérzsák-féle a nyakában, a pakróc, egy néhányból még ki is nézett egy-egy darab kenyér. Meg is jegyezte, hogy el vagyunk látva élelemmel, majd beült a kocsiba, és elment Sopron felé.




Hátra Kezdőlap Előre