Falunk szokásai szembetűnően különlegesek más mezőségi falvakkal összehasonlítva. Igen nagy, inkább nagyközség, mint falu. Ha egy kicsit visszalapozunk akár még város is volt valamikor. Falvak vagy városak voltak a régi időben is, és az élet mindég folyt, születtek, házasodtak, és meghaltak mindenütt, úgy Széken is. De még más falvakban, és gondolom, hogy a városan is, az volt a szokás, hogy ki, hol találta meg élete párját, oda ment férjhez vagy onnan házasodott, addig ez Széken szégyennek számított, ha valamelyik legény nem kapott volna magának feleséget vagy leány nem tudott volna férjhez menni a faluban. Lehet, hogy ennek tulajdonítható szokásainak, hagyományainak különlegessége, hogy sok ideig nem keveredtek össze más tájakéval, egészen a második világháború utánig.
De mikor a községünk szomszédságába levő várasak, Szamosújvár, Dés vagy Kolozsvár elkezdtek iparasodni, a fiatalok elmentek az iparba, ott összeismerkedtek más fiatalokkal, és csak azóta lehet látni, hogy egy bokrétás vőlegényt egy slájeres vagy fátylas menyasszony kísér vagy egy iparasfiút egy ruzsmalintpártás menyasszony. De ha éppen mind a vőlegény, mind a menyasszony elhagyta viseletét, és egyikük szíki származású, akkor legalább a két kírő meg a bokrétás vőfi, egy nyüszüasszony és egy nyüszüleány bizonyítja, hogy nem is csúnya a szíki népviselet meg a népi szokás a lakadalmasban sem.