Zaklatások

Hát akkor az volt a nehézség, hogy kelletett a szekusoktól nagyon őrizkedni. Már nem az, hogy az ember ne szóljon egy szót sem, tagadjon el mindent magáról, maga felől, de azért azt mondták, hogyha az ember elénekel egy éneket, az már állami titok, azt nem lenne szabad. Ezt tartotta a szekus rendszer. Ezért úgy láttam, hogy szükség van reá, hogy óvatosan olyan oldalakból közelítsem meg a dolgokat, hogy abból még értettek is elég sokat, de azért nem sértettem meg az állam törvényit se. Ebbül nem került nekem egy ideig komolyabb bajom.

Aztán jött egy kellemetlen korszak. 1968-ban egy rosszindulatú ember, mert csak az lehetett, hamis vádakkal elvádolt. Szamosújvártól ötön-haton belékerültünk ebbe a szórásba. Gyanút vettek reánk, hogy meggazdagodtunk. Nekem azt mondták, hogy én kapcsolatot tartok magyarokkal s azok meg pénzelnek. Akkor még ritka holló volt az, hogy valakinek személykocsija legyen. Azt a vádat mondták, hogy három személyautóm van nekem, három-négy házam, meg anyagi javaim.

Eljöttek értem a munkahelyre és vittek haza. Kijött az ügyészségtől az ügyész, a helyi rendőrség meg az adóhivatal és felmérték az egész anyagi helyzetet. Én kellett mindent dokumentáljak vagy írással, vagy tanúkkal, hogy honnan és mibül éltem és milyen az anyagi helyzetem. Amíg én ezeket összeszedtem, bebizonyítottam, hogy honnan és milyen körülmények közt szereztük meg a mindennapi megélhetőséget, bizony elég jó kis költségbe is került, és sok időbe. Mert ez ment vagy hat hónapig. Idáig jutottunk. Keserű napok voltak ezek, de nem tudtak semmi törvénytelen dolgot rámbizonyítani.




Hátra Kezdőlap Előre