Nem vagyok túlbuzgó keresztény, de teljesen pogány sem. Sokan (főleg a szektások) azt mondták gyermekkoromban a táncról, hogy az bűn, hiábavalóság. Lehet, hogy van igazuk, nem tudom – Uram, bocsásd meg bűnemet -, de azért merem állítani, hogy az öreg Zsúki Márton muzsikájából, habár cigány is volt, soha semmi hiábavalóság, illetlen léhaság nem származott. De még a beszédjiből sem lehetett megróni, mert cigány. Mindég úgy beszélt az ifjúsággal, mint jó tanítómester. A nagyját biztatta muzsikájával, beszédjével, a kisebbeket meg sokszor maga köré gyűjtötte, kecsegtette, egy-egy kis tempót húzott nekik.
Igaz, hogy a kicsik is tehetségük szerint egy-egy pak dohányt vettek összepótolva. Az öreg beszédjében korrekt, munkájában meg szorgalmas volt mindég. Úgy vigyázott a tekintélyére, hogy a munkájával kiérdemelje az elsőséget a többi muzsikások közt. Ezért versengés volt Zsúkiért az utcák között. Amit én tudok, a legtöbbet Csipkeszegen meg Felszegen muzsikált. Talán nem is azért, mert a forrószegiek nem fogadták volna meg szívesen, de ezekben az utcákban talán jobban érezte magát. (Azért muzsikált Forrószegen is.)
Jótermetű, barna, jó cigánykinézésű, de magatartása és a háztartása alapján akármelyik előkelő széki családdal össze lehetett volna hasonlítani. Ha nem ismertem volna, talán én sem hinnék többet róla, mint a kurjantgatásba szoktak mondani, hogy:
|
Pedig voltak olyanok, akik így dúdalták a magyart az öreg után:
|
Ezt bizonyítja egypár tempó, csárdás, magyar, amit hanglemezre vettek az öregtől, hogy a mai széki muzsikások nem tudnak az öregnek a nyomába lépni. De szerintem még sokkal szebben is muzsikált olyan esetben, mikor olyan kedve volt. Akik szeretnék megtanulni zenetudósok vagy népi muzsikások olyan vonásokkal meg olyan taktussal, mint az öreg, úgy nem tudják kihúzni a muzsika száraz fájából sem az örömet, sem a bánatot [CD/23]. Lehet, hogy a kezükbe sem áll úgy, mint aki cigány muzsikásnak született és annyi sok adottsággal, amit ő maga sem tudott értékelni, sem hasznosítani életében.