Milyen volt a régi falusi lakás?

Az egyik gazdának [Bánta Lajosnak], ahun szolga voltam, hatalmas háza volt. Kő és tégla volt az alapanyaga. Pajta, amiben elfért vagy húsz darab marha. Csűr, amit szénatartónak és szekérszínnek is használtak. Nem is volt csoda, mert az első gazdája [Prózsa György] a falu bírója volt, amíg élt. Miután meghalt, férjhez ment az asszony. Hatalmas nagy telkük közepén egy nagyon régi ház állott. Le lehetett nézni róla, hogy akármilyen régi, de gazdaemberé volt. Akkortájba már körűlette nagy kerítés volt és a juhoknak a téli, nappali helye. A régi házat éjszakai akolnak használták. Meg is tőtt a juhokkal, mert volt talán száznál is több.

Egy alkalomkor odajött asszonyom, mikor a juhokat láttam el. Jókedve volt, megállt velem beszélgetni. Azt mondja nekem: Látod, Csorba fiam, ezt a házat az én nagyapám csinálta. Ebbe laktunk mink. Én itt nőttem fel. Az én bapómat [= nagyapa] úgy hítták és csakis úgy ismerték a faluba, hogy a 'vín Ballók'. A legnagyobb gazda volt a faluban. Annyi mindene volt, mégis rágta a málét. Nem mint Lajos bácsid, hogy neki minden délre egy csirkét kell megcsinálni paprikásnak. Há rígen így vót. A másik bapóm, az anyám apja a vín Filep. Az meg olyan fösvény volt, hogy vett egy darab málét a kezibe, és odaállott a cserény alá, ahova fel volt akasztva a szalonna a füstre, és nézte a szalonnát, rágta a málét. Kérdeztem tőle, hogy miért volt olyan fösvény. Azt mondta, hogy: Abba volt minden öröme, ha neki voltak a legszebb ökrei a faluba. Széken ma is ez a közmondás, hogy: Legyen házunk szép, és gúnyánk, aztán a belünket nem látja senki. Azután kérdeztem, hogy a kicsi háznak miért volt hátul a kicsi ajtója? Azt mondta, hogy: Régen voltak olyan idők, mikor az embereknek kellett félni. Nem voltak olyan biztonságban. Azért hagyták vészkijáratnak. Gondoltam, hogy régen még rosszabb is volt, mert most, ha az ember lefekszik, alhat nyugodtan.

A régi házak talpra voltak építve. Alul négy gerenda, négyszögbe összekócsolva. Felyül megint ugyanúgy. Közbe összekötő oszlopak. Azok között befonva sövénnyel és betapasztva sárral. Két kicsi ablak rajta. A kis lakás: egy pitar, egy első ház, kamara. A jobb módúaknál az első ház belseje a következőképpen volt: egy kis ágy, egy nagy ágy, egy gúnyásláda (persze az tulipántos volt). Egy asztal, hátul meg egy nagy szabad szájú kályhakemence, tüszely kereken alatta. A fatartó. Fejszével jó hosszúra vágott fa. Soha nem fért be egyszerre a kemencébe. Ahogy égett, úgy tették beljebb. A hátuljánál jó nagy pucik, s ha sok gyermek volt, legfeljebb 3 vagy 4 gyermek aludt benne. De ahun lehetett, az első házat csak dísznek tartották. A kamarába laktak, ahun mindenesetre egy kicsit szimplább volt a berendezés. Ott is a szabad szájú kemence adta a meleget és melegítette a pucikat, ahun a gyermekek jól szundikáltak.

Szükség esetén három család is meghúzódott a kis lakásban. Apa fiaival jól megegyeztek, és ilyen helyzetbe minden kis helyet fel kellett használni, hogy megférjenek. Még a nagy ágyba is beszereltek egy kis ágyat, amelyet patucnak [románul: ágyacska] neveznek. Abba is bőven elfért vagy négy gyermek.

No, de vegyük sorba a ház belső berendezésit. A nagy ágyon szalmasurgyé [szalmazsák] alul, és rajta a derekalj. Ezeken volt a „fűtül való”. Utána jött a kötétes lepedő. Azután a gyapjú, festett pokróc, kockás terítő, zöld ágyterítő és azután a tíz párna, amelyen télen szűttes huzat volt, nyáron meg ünnepnapokon felhúzták a varrattasokat, és a gazdagabb háznál a középkorú után a párnahuzatok, mind a szűttes, mind a varrattas kék fejtővel volt szűve vagy varrva. Ugyanúgy a díszkendőknél, vagyis a szíleskendőknél meg az asztalterítő abraszaknál is. Tehát elöl a falon – a két ablak közt – a tükör, mellette kétfelől két porcelántángyér, amit két szíleskendő koszorúzott. A tükör alsó sarkánál két csupar, utána [már a sarokban] a tálos, tángyérral. A fal túlsó oldalán egy másik kép, amire a háziáldás van felírva. Mellette tángyér, rajta szíleskendő. A hátsó, jobbsarokban levő kis ágy felett egy katonaszolgálat teljesítését tanúsító kép, amit „császári képnek” neveztek.

Az alsó berendezés: belépve az első házba mindjárt a bal sarokban volt a szabad szájú kályhakemence. Utána a tulipántos láda. Utána a nagy ágy, szépen felöltöztetve, ami a ház első sarkába volt. A nagy ágy előtt szép festett karszék. Utána, vagyis elöl a kanapé. Előtte az asztal. Szép abroncsos abrosszal letakarva. Az első, jobb sarokban levő tálas alatt szép almáriumos. A jobboldalt egy szép felnyílós pad. A hátsó jobb sarokban a kis ágy. Kenderlepedővel letakarva, szalmával töltött surgyé. Felyül meg egy gyapjúpokróc. Az ágy előtt egy padszék. A házajtó felett „üveges” [üvegtartó polc]. A ház földje agyaggal tapasztva és sárga poronddal behintve, ügyesen elseperve. A falakon üresen levő helyen tángyér és szíleskendő rajta. A gerendákon porceláncsuprok vagy székely kancsók voltak. Az első ház berendezése régi, ősi, eredeti népies. No még annyival elmaradtam, hogy a házajtó kilincse is fából volt.

Amint bement az ember az udvarról, a pitarba jutott. Innen az első házba meg a kamarába. Ott előbb is egy nagy sütőkemencét látott. Fölötte a cserin [füstelvezető]. Kissé fekete, mert a két házból ide jött ki a füst és innen ment a hiúba [padlás], ott meg kiszivárgott az eresz alatt. Ezért esős időben leereszkedett a füst, és megfüstölte a kemencét. A sütőkemence tetején volt egy kis tűzhely, ahun nyáron főztek meg sütötték a kürtőskalácsot. A cserin homlokzatán volt vagy hatvan centi szíles deszka, amire bőven elfért egy sor székely kancsó meg tányér, szegre felakasztva. Mert a díszedényeket általában székely fazakasoktól vették. Ami edényt a helybeli fazakasaktól vettek, abból ettek. A pitarba volt egy asztalka, amire rakták a főzőedényeket. Az asztal alatt egy deszka, amire tették a vizesedényeket, amik fából voltak, és kártyának hívták. És ha még volt hely, oda a gabonásládát. Nagyon ügyesen volt faragva, székely szuszék volt a neve. A pitar hátsó falán volt egy kicsi ajtó. Ezt vészkijáratnak mondták.

A kamarában volt egy asztal vagy két kis ágy [azért „kicsi”, mert nem volt fölrakva, mint a „nagy ágy”]. Az ágy előtt padszék. Egy nagy szabad szájú kemence. A falon ritkán felaggatva egy-egy tángyér. A gerendára egy-egy polc csinálva. Ott tartották a pipás emberek pipájukat meg a dohányzacskójukat, amire egy jó piszkáló is volt kötve.

A kemence fényénél téli estéken elfondogáltak a vénasszonyok. A lámpát eloltották, és a tűzvilágnál nyújtogatták az orsójukat. Jó volt úgy, ahogy volt a fonal, mert úgyis zsákot szűttek belőle. Sok bűbeszéddel mindig a lidércekről meg a tisztátalanokról beszéltek, mert vallásosak voltak, de babonásak is. Meg aztán hogy melyik leány melyik legénynek volna jó feleségnek.

A pitarajtó előtt jó nagy kőasztal. Vizesedényeket tartottak rajta meg nyáron azon mosogattak. Az udvaron jó nagy csűr, egyedül álló meg a pajta deszkából csinálva. Elég törpe, de a belsejében jó nagy szarvú fehér ökrök meg tehenek, bornyúk. Vakarót nem nagyon használtak. Sőt, mikor vitték a vásárba, jól bekenték a farát ganéval, mert úgy tartották, hogy úgy mutatósabb. A disznóólat lábos ólnak nevezték. Még volt egy kis gabonás, mellette egy sövényből font kas, amibe a málét tették. Egy juhakol sövényből fonva. Ezek általában náddal vagy szalmával voltak fedve. Az akkori emberek nem hagyták magukat vezetni az asszonytól. Akár reggelig is a fogadóba iddagáltak. És ha úgy tartotta a kedvük, még a frustukat is oda kellett vinni, nagy alázatos „ked” megszólítással. Így jelezték tiszteletadásukat az asszonyok.




Hátra Kezdőlap Előre